Reggeli békávé 1.

A 7-es buszon utaztam a múltkor munkába. Szokásos kép: reggel 8 óra, a munkába induló emberek unott arca mindenhol.

Amikor felszálltam a járatra, egyből kiszúrtam a kritikus egyént, akire úgy éreztem, oda kell figyelnem: egy 50 év körüli, közel 2 méter magas, 120 kiló körüli, tagbaszakadt, medve termetű, rossz arcú fickó. Tőlem másfél méterre ha ülhetett. Gyűrött fülei, töréssel beforrt orra, kopott kidobó-dzsekije sem tette szebbé vagy bizalomgerjesztőbbé, viszont sokat árulkodott múltjáról. Jobb esetben kiöregedett testőr, vagyonőr, rosszabb múlt esetén az alvilág embere lehetett. Akárhogy is, egyik sem lehetett már, legalábbis az életbe beletörődött arca nem úgy festett számomra.
Épp azon gondolkodtam, hogy mennyi esélyem lenne védekezni, ha most hirtelen megugrik, és medve karjait ütésre vagy birkózó ölelésre emelné, amikor BKV ellenőrök szálltak fel a járatra. Szinte mindenkinek lehetett bérlete, mert a kontrollerek nagyon gyorsan végighaladtak a busz végétől az elejéig, és másodpercek alatt elértek hozzánk.

Egy pici, talán 160 centis nő megszeppent arccal állt a medve elé, hogy "jegyeket-bérleteket ööö... szeretnék kérni". Magamban latolgattam, hogy vajon magától odébb fog állni, mielőtt a rossz arcú birkózó megmozdul, vagy pedig tényleg megvárja, amíg elküldik nagyon forró éghajlatra?

A medve egy ijesztő mosolyt engedett az arcára, mikor a kis ellenőr nő felé nézett, és csak annyit mondott: "nekem nincs". Ezzel egy időben már engedelmesen nyújtotta is oda neki a személyi igazolványát, kérés nélkül, beletörődően. Nem csak együttműködő volt, sokkal több annál. Kedves és barátságos próbált lenni, mosolyt erőltetett marcona arcára - tudhatta, hogy még ezzel a képpel és mozdulattal is megijesztette az ellenőrt...

A mögöttem lévő 40 év körüli anyuka pedig iszkolva ugrott le az ajtón, és távozott futólépésben, amint megállt a busz.