Polska - Krakkó királyi városa

Lengyelországi látogatásom egyik megállója természetesen Krakkó volt. Valószínűleg az ország turisták által leglátogatottabb városa - nem véletlenül, hiszen több, mint 1000 éves történelemmel rendelkezik. Nagyon részletekbe nem megyek bele, csak felrakok pár képet a hangulat kedvéért. :)

Egy főutca a főtér fele.

A Barbakán őrtorony, eredetileg egy kicsi, vizesárokkal körülvett szigeten állt.

Wawel várerődje. Neve ismerős lehet az itthon is kapható lengyel csokiról.

Nagyboldogasszony-plébániatemplom az óváros főterének sarkán. Leírni is hosszú a templom nevét, de élőben amúgy hatalmas, magasztos épület.

Térjünk át valami érdekesebbre, az ételekre. 😀
Ez az egyetlen ország (Románián kívül), ahol eddig láttam a magyar lángos hódítását.

Pierogi, azaz töltött tésztagombócok. A leggyakoriabbak a hússal, túróval, káposztával, vagy gombával töltöttek - nekem mindegyik ízlik.

Nemzetközi viszonylatban a lengyel kolbász is nagyon híres. Talán majdnem annyira, mint a magyar, vagy a német. Vendéglátóim el is vittek - állításuk szerint - Krakkó legjobb utcai kolbászosához: egy bácsihoz, aki már 30 éve ugyanott és ugyanabból az autóból árulja a sült kolbászokat.

Nyami!

Még egy dolog, amiben hasonlítanak ránk lengyel barátaink ("lengyel, magyar, két jó barát" - ismered, ugye?): ők is szeretnek szotyizni. Náluk viszont dívik a nyers napraforgómag fogyasztása, közvetlenül a napraforgófejéből, valahogy így.

Na ennyit most dióhéjban Krakkóról. Tudom, hogy ez még ízelítőnek is kevés a városról, az internet és az útikönyv a barátod, ha többet akarsz tudni.
Én inkább mesélek egy-két érdekes, személyes történetet lengyelországi tartózkodásomból.

Polska - Szellemkastély Lengyelországban

Lengyelországban jártam még 2015 nyarán, Kamil pajtim vendégségében. Sok érdekes kalandot tartogatott az út számomra, ezeket több posztban mesélem majd el.

Egyik érdekesség egy vidéki szellemkastély látogatása volt - a nevét és lokációját már elfelejtettem.

Hogy lássák a látogatók, hogy nem viccelnek a szellemkastély kifejezéssel, ki is táblázták.

Huszár páncélok. Tudtátok, hogy nem csak Magyarországon voltak huszárok? Sőt, a lengyel huszárok nemzetközileg híresebbek, mint a mieink.
Nem véletlenül: a történelemben volt egy-kétszáz év, amikor a lengyel huszár lovasság legyőzhetetlen seregnek számított.

Ez már kicsit arrébb, romok három kék TAO-val.

Ez csak úgy, mert muszáj volt kipróbálni. 😎

Vendéglátóm, Kamil, aki kicsit hasonlít egy rappelő, turista Bud Spencer-re.

A jó étkek itt is hozzátartoznak egy külföldi utazáshoz: frissen fogott, sült pisztráng.

Folytatás következik Krakkóban.

Prágai életkép

Prága városkép

Az előző poszt folytatásaként egy kis szösszenet Prágáról - csak mert valaki nagyon hiányolta a Károly-hidat, a Vencel teret, és a többieket. 😉 

Na azért nagyon nem magyaráznék róla, magyarok számára ismert és népszerű utazási célpont Prága, nem hiszem, hogy sok újat tudnék mondani. 😃

Nem véletlenül szokták Budapesthez hasonlítani... az alábbi képen mintha a Gellért-hegyre tekintenél a pesti oldalról.

Építészetileg azért már sok egyéniség jelenik meg a városban, jelentősen különbözik a magyar fővárostól. Alább a St. Vitus katedrális, cirka 700 éves.

Az óváros híres órája körül mindig tömeg van, főleg amikor egészet üt az óra, és előjönnek az egyes figurák.

Ha jól emlékszem, ez az épület az óra mellett nem messze található. Fogalmam sincs már, hogy mi volt, csak tetszett. 😏

Muszájból, mert a város egyik legnagyobb nevezetssége: a Károly-híd egyik hídfője.

Ha jól emlékszem, ez az öreg gyalogos híd a Károly-híd szomszédságában.

Városkép, kicsit magasabbról.

Szintén építészeti érdekesség a ház, amely dőlni látszik. A pisa-i ferdetorony után szabadon. 😀

Szokták Velencéhez is hasonlítani, persze csak távolról.

A múlt villamosa,

és a jelené. Skoda rulz.

Folyóparti piac.

Ilyen jó házi készítésű pesto-t még nem ettünk.

Egy kis cseh sör, mert Prágában bűn kihagyni még akkor is, ha nem szereted a sört, ahogy én sem.

Sétányolás.

Prágában járt az ősz

Így a tavasz kezdetével nem pont aktuális téma, de talán épp azért is érdekes. :) 2015-ös poszt ez is, egy prágai hosszú hétvége egyik emléke.

Őszi színek mindenfelé.

Kék kontraszttal.

Sétány.

Zöld és sárga.

Őszi ruhaszín. 😊

Pingvin Prágában?

Egy kis (pénzügyi) matek

Ilyen téma sem volt még egyik blogomon sem, de ahogy a bölcsek mondják: "mindenből van első alkalom".
Egy érdekes kis történet, egyáltalán nem saját, tisztelettel máshonnan loptam.

Tételezzük föl, hogy 10 ember minden nap elmegy sörözni, és összesen 100 dollárt fizetnek a végén.

Ha úgy fizetnének a sörükért, ahogy most adót fizetünk, ez valahogy így nézne ki:
• Az első 4 ember (a legszegényebbek) nem fizetnének semmit.
• Az ötödik 1 dollárt fizetne.
• A hatodik 3 dollárt fizetne.
• A hetedik 7 dollárt fizetne.
• A nyolcadik 12 dollárt fizetne.
• A kilencedik 18 dollárt fizetne.
• A tizedik (a leggazdagabb) 59 dollárt fizetne.

Tehát így döntöttek, és a tíz ember minden nap boldogan sörözött egészen addig, amíg a bár tulajdonosa kedvezményt nem adott nekik:

"Mivel olyan jó vásárlók vagytok, mától olcsóbban adom nektek a sört 20 dollárral."

Onnantól a sör a 10 ember számára csak 80 dollárba került.
A csapat továbbra is ugyanúgy szeretett volna fizetni a sörért, ahogyan adót fizetünk, ami azt jelenti, hogy az első 4 embert a változás nem érintette - ők továbbra is ingyen ittak.

De mi legyen a másik 6 emberrel - a fizető vendégekkel? Hogyan tudják elosztani a 20 dollár engedményt, hogy mindenki elégedett legyen?
Kiszámolták, hogy 20 dollár 6 részre osztva 3,33. Ha ekkora részt levonnának mindenki számlájából, akkor az ötödiknek és a hatodiknak sem kellene fizetni a sörért.

Ezért a bár tulajdonosa azt javasolta, hogy az lenne igazságos, ha mindenkinek a részéből körülbelül ugyanakkora százalékot vonnának le és tett egy javaslatot, hogy ez hogy nézne ki.
• Az ötödik, ahogy az első 4 ember, semmit se fizetne. (100% megtakarítás)
• A hatodik 2 dollárt fizetne 3 helyett. (33% megtakarítás)
• A hetedik 5 dollárt fizetne 7 helyett. (28% megtakarítás)
• A nyolcadik 9 dollárt fizetne 12 helyett. (25% megtakarítás)
• A kilencedik 14 dollárt fizetne 18 helyett. (22% megtakarítás)
• A tizedik (a leggazdagabb) 49 dollárt fizetne 59 helyett. (16% megtakarítás)

Mind a 6 ember jobban járt a korábbi állapothoz képest és az első 4 továbbra is ingyen ivott.

Amikor kimentek a bárból, az emberek elkezdték összehasonlítgatni a megtakarításukat.
"Én csak egy dollárt kaptam a 20 dolláros engedményből, ő pedig 10-et" - mutatott a hatodik a tizedik emberre.
"Ez igaz" - kiáltotta a hetedik. - "Miért kap ő 10-et, mikor én csak kettőt? A gazdagok kapják az összes kedvezményt!"
"Várjunk csak" - kiabált az első négy kórusban, - "mi nem kaptunk semmit!" - a rendszer diszkriminálja a szegényeket.

A kilenc ember körülvette a tizediket és elverték.

A következő este csak kilencen jöttek el sörözni, leültek és a tizedik nélkül itták a söröket.
Amikor a fizetésre került a sor, rájöttek valami fontosra. Még együtt se volt annyi pénzük, hogy a számla felét kifizessék.

Ez az, ahogy az adórendszerünk működik.
Azok az emberek, akik a legmagasabb adókat fizetik, kapják a legnagyobb kedvezményeket! Az adókedvezményeknél.
Ha túladóztatják és támadják őket, azért mert túlságosan gazdagok, egyszer csak nem lesznek köztünk többet. Sőt előfordulhat, hogy külföldön fognak inni, ahol a légkör barátságosabb.

Azoknak, akik ezt értik, nem kell magyarázni.
Azoknak, akik nem értik, nem lehet elmagyarázni.

David R. Kamerschen, Ph.D.
Professor of Economics, University of Georgia

Forrás: nagyon sok helyen elérhető ez a cikk az interneten, de egyik sem az eredeti. A cikk megjelenése óta már bebizonyították, hogy nem az itt említett professzor a szerzője, meg a sztori is nyilván pontatlan, de attól még van benne valami.
Nem állítom, hogy a történet mondanivalója hú de nagy igazság, de az ellentétét sem. Csak egy kis gondolatébresztőnek szántam.

(További gondolatébresztőnek itt egy másik, szerintem érdekes,  magyar nyelvű cikk a társadalmi egyenlőtlenségekről.)

Tengerszem csúcs, Magas-Tátra

Ugyanezen a nyáron, 2015 augusztusában szerveztem egy hétvégi kirándulást is a "szomszéd hegyekbe", nevezetesen a Magas-Tátrába. Két kocsi is megtelt, (az azóta már szokásos) jó kis baráti túrázós társaság verődött össze.

Részletekre már kevésbé emlékszem, csak az maradt meg, hogy jó időnk volt, és nagyon szép volt. 😁

A Csorba-tóhoz érkeztünk, innen indult a 22 km-es túra a Rysy-re, 1250 m fel és ugyanennyi le szintkülönbséggel. A Rysy - vagy magyar nevén Tengerszem-csúcs - főbb érdekességei, hogy

• hármas ikercsúcs, melyből kettő 2499 m magas, a harmadik 2473 m magas
• a szlovák-lengyel határon fekszik, az egyik csúcs Lengyelországhoz tartozik, a másik kettő Szlovákiához
• nevét a mellette fekvő tengerszemről, egy kis hegyi tavacskáról kapta
• magyarok voltak az első meghódítói
• állítólag Lenin is megjárta

A továbbiakban beszéljenek a képek. 

A Poprádi-tó, valahol harmadúton a Rysy felé.

A tengerszemek, ez már a Rysy alatt nem olyan sokkal. Idáig igazából sétálós túra az egész, gyakran láttunk kisgyermekes családokat is kirándulni eddig a pontig.

Innen kezd nehezedni a túra.

A csúcs alatt egy rövid szakaszig egészen meredek is lesz, de hegymászó felszerelés nem szükséges a meghódításához.

Az ikercsúcsok közötti kis hágón. Mögöttem a szlovák oldal.

A csúcson. A háttérben a lengyel oldal: Halas-tó (Morskie Oko), kicsit még arrébb pedig Zakopane.

Mindenkinek ajánlom ezt a túrát, aki egészséges kondiban van, mert nem igényel semmilyen előzetes tapasztalatot, semmilyen speciális felszerelést, közel van Magyarországhoz, és mégis igazi, szép hegyeket lehet látni!