Ma már egyre többen tudják, hogy mi az a via ferrata. A rövid válasz: ugyanaz, mint a klettersteig. 😄
Bővebben: a via ferrata olasz kifejezése, magyar megfelelője: vasalt út. Kiépített útvonal hegymászóknak, egyfajta átmenet a hegymászás és a sziklamászás között. Nem kell neked, magadnak verni a vasakat a sziklákba, mert valaki már megtette helyetted. Nem kell kötél, mert kifeszített vaskábel van kiépítve. Tehát könnyített sziklamászás. Vaskötél-pálya, vasfokok, néha -létrák, kapcsok alkotáj az egész pályát.
Ma már egyre többen tudják azt is, hogy Magyarországon is van már ilyen, kettő is: Cseszneken és Tatabányán.
A mi életünk első via ferratája a cseszneki várnál található volt tavaly.
Indulás előtt, már teljes menetfelszerelésben.
Egy közepes nehézségű útvonal megtámadása.
Ildi sem maradt le!
Ildit követve, az ott alul én vagyok. 😊
Sziklafal.
A csúcs közelében.
Az idő és a kilátás is gyönyörű volt.
A trió: Ildi, öcsém és én.
Dettó.
Szemben a cseszneki vár.
A tatabányai via ferratán még nem voltunk, de ami késik, nem múlik. Aztán jöhet az itáliai Garda tó! 😎
Egy dél-amerikai eredetű édességről van szó, Chilében Manjar néven, Argentínában és más latin országokban Dulce de leche néven ismerik. Rendkívül népszerű, mondhatni Dél-Amerikában ezt eszik Nutella helyett, és rákenik mindenre.
Nem ok nélkül: rendkívül édes (vigyázat, a méz ehhez képest savanyú cukor!), rendkívül lágy, és mindemellett rendkívül könnyű elkészíteni.
A recept:
1. Végy egy konzerv sűrített tejet! Ez a legnehezebb része a folyamatnak, később kitérek rá, miért.
2. Főzzed 2 órán át. Úgy biza, az egész konzervet, bontatlanul! (Azért a konzerven lévő papírt nem árt leszedni.)
3. Vedd ki a forró vízből, és várjad meg, míg kihűl.
4. Bontsd ki, és már eheted is!
Nem vicc, tényleg így készül, ahogy a képek is illusztrálják. Az egyetlen nehézség az 1. lépés, ugyanis nem mindegy, milyen alapanyagból készül. Márpedig ez nem a standard sűrített tej, amit tubusból vagy porból nyom az ember a kávéjába - abból nem működik. Sajnos Magyarországon kevés helyen lehet kapni megfelelő, édesített, konzerves, teljes tejes sűrített tejet - abból működik csak a recept tudomásom szerint.
Azért nem lehetetlen: Auchan és Tesco nemzetközi polcain például bele lehet futni.
Vigyázat! Hihetetlenül édes, és nagyon könnyen elrontja vele az ember a gyomrát! 😃
Az előző poszt végén leírtak nem csak "patópálos" álmok voltak, hanem igazi tervek, melyet meg is valósítottunk: fél évvel később, 2016 nyarán újra elmentünk a Schneebergre. Csak ezúttal nem egy csoportos túrán, hanem saját szervezéssel, saját pajtikkal, és persze hágóvas nélkül. 😁
Ugye mennyivel másabb a táj nyáron?
Nehéz elhinni, hogy télen teljesen ugyanezen az útvonalon jöttünk fel.
A nyárnak is megvan a maga szépsége.
Ez valahol ott van, ahol a téli túra alatt angyalkáztunk.
Ez pedig már a csúcs közelében, öcsémmel és Bundi bával. 😃
Ugye milyen szép a táj a csúcsról, tengerszint felett 2076 méterről szemlélve? 😁
A nyári túrán feljutottunk a csúcsra, ám pont akkora felhőben voltunk, hogy szinte semmit nem láttunk onnan. Mi több, villámlott körülünk, és a fene tudja, hogy úsztuk meg az esőt.
Odafent azért még nyáron is akadt egy kis hó.
Csúcskép, amit a randa túravezetőnek sikerült elrontania, mindenkit a homályos háttérbe szorított.
😊
Csend. Élet.
Lefele úton még megálltunk egy császármorzsára és gőzgombócra a hüttében.
Tavaly téli képek a fiók mélyéről, mikor is Ildivel elmentünk egy csoportos túrára az osztrák Alpok keleti felén fekvő Schneeberg hótalpas-hágóvasas meghódítására.
Az időnk alapvetően kellemes volt, értsd: nem volt hóvihar, csak nagyon hideg. Az égbolt felhős, de a nap is olykor-olykor előbújt, nem panaszkodhattunk.
Ellenben a hóra, na arra igen, irónikus módon pedig épp amiatt jön az ember. Csakhogy annyi hó volt, és annyira lefagyva, hogy a hótalpat elő sem vettük, a meredek részekre már hágóvasak kellettek.
A meredek ilyen hóban és csúszós jégen még meredekebbnek tűnik.
Arrafele megy az út.
Nem mondom, hogy könnyű volt. Viszont legalább nehéz. A hó mennyisége miatt rendkívül lassan haladt mindenki. Aznap senki nem érte el a csúcsot közülünk, gyakorlatilag nem volt rá idő, hiába volt az időjárás megfelelő.
Nem baj, több idő jutott angyalkázni és játszani. 😁
És a táj már a csúcsot csak megközelítve is szép volt!
Úgyhogy nem bántuk meg, az biztos. Sőt, úgy döntöttünk, hogy később, egy nyári időszakban megpróbáljuk majd újra, hágóvas nélkül...
Egy üstökös, méretarányosan Los Angeles-hez hasonlítva.
A bolygó, ahol élünk.
Naprendszeren belüli szomszédság. A nyilak a Földet jelzik.
A naprendszerünk bolygói és a Nap, méretarányosan. A nyíl itt is a Földet mutatja.
Ha most azt gondolod, hogy a Napunk milyen nagy, akkor hasonlítsuk össze egy másik nappal, a VY Canis Majoris nevű csillaggal.
Ez a Tejút, a galaxis, amiben a mi naprendszerünk elhelyezkedik. A sárga körön belül van valahol a mi naprendszerünk. A sárga kör a teljes látképet és csillagokat jelzi, amit szabad szemmel, tiszta égbolton éjszaka láthatsz. Mindössze ennyit látsz a galaxisunkból.
Pedig a Tejút közel sem a legnagyobb galaxis, ez mindjárt látszik, ha néhány másik galaxissal összehasonlítjuk méretarányosan. A legbalszélső a Tejút.
Hogy legyen valami kézzelfoghatóbb példánk: az univerzumban több csillag létezik, mint ahány homokszem a Földön.
Ilyen posztot sem írtam még, úgyhogy előre jelzem, távolról sem vagyok szakértő, és bár néha rock-ot is hallgatok, nincs benne a top 5 zenei stílusomban sem. Mégsem tudok elmenni ez a dal mellett szó nélkül. 😏
A hozzáértők és a statisztikák szerint is - bár 1971-ben került kiadásra - a világon egyik legtöbbet játszott classic rock szám a mai napig a következő:
A statisztikák magukért beszélnek:
A kottája a leggyakrabban letöltött kotta a rock történelemben, eddig több, mint 1 millió példányban kelt el.
Rádióban a leggyakrabban kért szám volt kb. 10 éven át a 70-es években.
Csak rádióban - becslések szerint - ~5 millió alkalommal került lejátszásra az eredeti felvétel eddig, ez nem tartalmazza a koncerteket, átiratokat, stb.
Mai napig az egyik leggyakrabban kért és játszott rock szám a rock adókon.
Emellett a popkultúrában is sok helyen megjelenik, rengeteg utalás van rá könyvekben, újságokban, feliratos bögréken, ésatöbbi.
Több filmben is megemlítik, mint például a Wayne Világában, amikor Wayne bemegy a hangszerboltba, és levesz egy gitárt, amin elkezd játszani, és abban a pillanatban leállítja a bolti eladó, hogy a Stairway to heaven c. számot tilos játszani a kiállított gitáron - egyébként minden mást lehet. Ez is utalás a filmben arra, hogy mennyire a "csapból is ez folyt" akkoriban.
És mégis miért ennyire népszerű? Sok okot felsorolnak rá:
A felépítése hű a címéhez: lépcsőzetes. 3 szakaszra bontható, az elején kifejezetten halk, reneszánsz jellegű zenei szakasz van, melyet egy lassabb elektromos gitár rész követ. Ezt tovább vezeti egy gitárszóló, majd a befejező hab a tortán egy keményebb rock-os rész.
Rock létére nem egy kemény szám, inkább egy ballada. Hallgatható, dallamos, fülbemászó, viszont egyben drámai és mély.
Végül, de nem utolsósorban: a dalszöveg egyedi, sok rétegű; számos mélyebb, spirituális, boncolgatható jelentést hordoz.
Nekem az első és az utolsó pont miatt lett egy klasszikus.
Ebből is inkább a szövegét emelném ki, melyet több ezren elemeztek már, köztük maga a szövegíró (és a zenekar front embere) Robert Plant is, én nem próbálkoznék meg vele. Viszont íme néhány a számból kedvenc idézeteim közül:
"There's a lady who's sure
All that glitters is gold
And she's buying a stairway to heaven."
Magyarosítva: "Van egy asszony, aki bizonyos abban, hogy minden arany, ami fénylik - és megvesz egy lépcsőt a mennybe."
"Yes, there are two paths you can go by
But in the long run
There's still time to change the road you're on."
Magyarul: "Igen, két ösvény áll előtted, de hosszútávon még van idő, hogy megváltoztasd az utad."
Ezen kívül több utalás a piper-re, ami értelmezésem szerint a mondabeli "pied piper", azaz a patkányfogó, mint tanulságos legenda említése.
Magyar fordítása a számnak az értelmezése miatt nagyon nehéz, nem is próbálkozom meg vele. Van itt viszont kettő, amit találtam a neten:
Egy szó szerinti fordítás, a hangulatot nem adja vissza, viszont érthető az eredeti szöveg.
Hogy miről szól a ballada? Még ezt sem tudnám leírni pontosan... van nekem is egy-két értelmezése, jelentése számomra, de biztos nem egyezzik azzal, "amire a költő gondolt". 😉
Mindegy is... a lényeg, hogy még mindig szeretem, amikor felcsendül a rádióban.
Ismét egy régebbi adósságtörlesztés, a 2015-ös évjáratból az utolsó.
A Tough Mudder-ről már írtam egyszer korábban, mert Amerikában voltam először ilyen eseményen.
Az akkori élménybeszámolóm annyira megragadott pár embert a baráti körömben, hogy elhatároztuk: elmegyünk "itthon", Európában is egy ilyenre.
Annak, aki nem ismeri, röviden: fizikai és pszichikai akadályokkal teli terepfutásról van szó, mely arról szól, hogy győzd le önmagad korlátait és félelmeit. Nem verseny, nem hirdetnek győztest, a szervezőknek mindegy mennyi idő alatt teljesíted (persze lehet, hogy neked már nem), csak csináld végig, sárban, jeges vízben, mindenhol. Spartan race-ről, meg legion run-ról már hallottunk Magyarországon... na ez azoknak a nagy testvére.
Egy kis ízelítő:
Így aztán szerveztem egy részvételt itthon, két autóval, 8 emberrel nekivágtunk Németországnak. Útközben Ausztriában megálltunk egyszer aludni - én szóltam nekik előre, hogy csöves szálláson leszünk, de mindenki azt hitte, hogy viccelek...
Pedig tényleg csöveztünk. Ez a Linz melletti, rendkívül kreatív és olcsó szállás egyébként pár évvel ezelőtt felkerült a világ tíz legegyedibb hoteljeinek listájára.
Valóban annyit nyújt, amit a képeken látsz: egy építkezési betoncsőben fekvőhelyet, és az ajtóra zárat. Nincs recepció, nincs semmi. A parkban lévő játszóteret és wc-ket viszont ingyen használhatod. 😆
Másnap tovább utaztunk, neuschwanstein-i kastélylátogatás meg ilyenek, ezt szerintem már mindenki unalomig ismeri.
Térjünk a lényegre, megérkeztünk Németországba. Már a szervezésen látszott, hogy igazán német: egy több tízezer fős rendezvényt olyan precizítással vezettek le, hogy hihetetlen. Sok ezer autó érkezett, és öröm volt nézni, hogy állnak ott tökéletes rendben a szervezők irányításának eredményeképpen.
A fesztivál már elkezdődött, amikor odaértünk...
Szinte nem is láttad az embereken, hogy itt egy 18 km-es, gyilkos terepfutásra készülődnek.
Ami fura, hogy egyeseken még menet közben sem.
Sport-furabogarak gyűjtőhelye volt ez.
Egyik kedvenc akadályom, a monkey bar. Én lógok ott középen.
Ildivel a jobb oldalon épp jövünk ki a szennyvíz csatornákból. 😃 Egyébként nem annyira nehéz végigmenni rajtuk, de a víznyelés veszélye és a hely szűkössége az, ami parává teszi.
Hát ezt azért merem feltenni a futópajtimról, mert gyakorlatilag felismerhetetlen. 😆
Jól illusztrálja, hogy a Tough Mudder-ből sehogy sem lehet kijönni tisztán.
Például az ilyen akadályok miatt.
A jeges víz akadály utáni pillanatok. Az biztos, hogy olyan érzés, ami kizökkenti az embert a komfortzónájából.
A végén a videóban is látott Everest nevű akadály és mi.
A végére az egyetlen videó, amit készítettünk: ahol a Dead Ringer-en megyek végig.
Összességében az egész társaságnak hatalmas élmény volt nem csak a Tough Mudder, hanem az a pár napos autóstúra, szállásokkal, német kolbászokkal és kalandokkal együtt. Azóta is emlegetjük! 😃
