Kamilek jelentése: Kis Kamil, avagy Kamilka. Egy 185 centis, 100 kilós embernek talán nem teljesen találó jelző, ám mivel a baráti társaságban lévő másik Kamil 192 cm és 130 kiló, ő már lestoppolta a Nagy Kamil nevet.
Kamilek egy szuperrendes srác, akit két napig volt szerencsém ismerni Lengyelországban. Első nap őhozzá mentünk Nagy Kamillal grillpartira, ahol egyből barátként és vendégként üdvözölt. Valahogy azonnal éreztem, hogy egy rendkívül barátságos, őszinte és rendes emberrel van dolgom. Az a fajta, aki 8-10 napokat dolgozik pihenőnap nélkül, hogy eltartsa a kicsi, szeretett feleségét és tízéves gyermekét. Szép kis háza, aranyos családja, stabil, de alulfizetett munkája van, és ő mindezzel tökéletesen elégedett. Angolul csak alapszinten beszélt, de őszinte testbeszédével és folyamatos étel- és italkínálásával tette nyilvánvalóvá, hogy szívesen látott vendég, már-már családi barát vagyok náluk, annak ellenére, hogy aznap találkoztunk először.
Ez eddig ugye "unalmas". Csakhogy másnap is találkoztunk, és ezúttal kocsmázni mentünk...
Nem is a kocsmázós része az érdekes, csak összeültünk hatan-nyolcan srácok beszélgetni és sörözni zárásig, aztán éjfél után átmentünk egy kebaboshoz harapni valamit.
Rendelés után Kamilek jókedélyű, barátságos beszélgetésbe kezd az eladóval, mely aztán percekig folytatódik természetesen lengyelül. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a társaság többi tagja elkezd vörösödni, és elfordulva, magában, csendben vihogni.
Hmm, itt valami vicces történik - fogom fel. Halkan megkérdezem Nagy Kamilt, hogy miről folyik a beszélgetés.
- Kamilek épp most fejtegeti az eladónőnek, hogy ő egy csigatenyésztő, és nagyipari szintű farmja van, ahonnan Franciaországba exportálja az éticsigákat. Nézd, épp most mutatja be, hogy kell szakszerűen felvenni egy csigát, hehe.
Valóban, Kamilek az asztal mellett guggolva bőszen magyaráza, hogyan kell megközelíteni és felvenni egy csigát úgy, hogy az ne ijedjen meg és húzodjon be a házába. És hogy hátulról kell megfogni vigyázva, mert harapni is tud. Meg hogy a fekete csigákkal vigyázni kell, mert aggresszívak tudnak lenni.
Csak ültem és ámultam. Ugyanaz a Kamilek, aki előző nap este ugyanilyen barátságosan, nyitottan és egyenesen beszélgetett velem. Így, hogy nem értettem a nyelvet, tökéletesen úgy nézett ki a jelenet, mintha egy jókedélyű, őszinte, egyszerű beszélgetés zajlana két ember között.
Csak ültem, és figyeltem az arcát és a testbeszédét. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy hazudik, mint a vízfolyás, egyetlen aprócska jelét sem tudtam felfedezni annak, hogy esetleg nem az igazat mondaná. Olyan naiv, becsületes képpel beszélt, mint aki elsőre megnyílik egy idegen számára, és őszinten elmeséli az életét.
Tíz (!) percen át folytatta a beszélgetést az eladónővel, aki jóhiszeműen kérdezgetett a csigatenyésztés rejtelmeiről. Kamilek úgy tudott szélhámoskodni egy olyan témáról tíz percig, hogy maga sem tudott róla többet, mint a beszélgetőpartnere!
Első gondolatom: lenyűgöző tehetség!
A második: vajon az előző este folytatott beszélgetésünkből mennyi lehet igaz?
Csak miután kiléptünk a kebabostól, láttam egy apró, pajkos mosolyt az arcán, ahogy megkérdezte a barátoktól:
- Na, milyen voltam?
A többiek - miután kiröhögték magukat - megnyugtatták, hogy tökéletes performansz volt.
Az ezután következő nosztalgiázós baráti beszélgetésből derült ki számomra, hogy Kamilek gyermekkorában tipikusan az iskola legrosszabb gyereke volt. Az a diák, aki rágógumit ragaszt a tanárnő hajába, nem hagyja abba a beszélgetést az órán, berúgja az ablaküvegeket focilabdával, és mindig éppen annyit tud minden tárgyból, hogy ne lehessen megbuktatni vagy kirúgni. Ő volt az iskola réme. A tanárok a szemébe mondták, hogy egy igazi semmirekellő, akiből ha felnő, nem lesz semmi, csak a társadalom férge. (Nem szép dolog egy tizenkét éves gyereknek ilyet mondani, de egy tanárnőtől, aki sírva próbálja kiszedni a rágógumit a hajából, talán érthető.)
És mi lett Kamilekből?
Főállásban rendőr. Szabadidejében boldog családapa, és szenvedélyes hobbi-hazudozó.
