Polska - Krakkó legkisebb kocsmája

5,5 négyzetméter. Ennyi. Kényelmesen 5 ember fér be, 10-12 már tömegnyomor. Asztal nincs, csak bárpult, már-már könyöklő. Ennek ellenére nem ritka, hogy 20+ vendége van egyszerre, ami úgy sikerülhet, hogy az emberek többsége az utcán iszik, és csak rendelni megy be a pulthoz.

Na itt találkoztunk Adammal (szakállas), Adammal (nem szakállas), Seannal, Tomekkel, Kasiaval, és Kamillal. Gyakorlatilag a mi társaságunk megtöltötte a kocsmát, de ezt senki sem bánta. :)

- Mi már két esernyőt eltörtünk! Ti jöttök! - fogadott minket a szemüveges, szakállas Adam vihogva, amikor megérkeztünk.

- Mi van? - kérdezett vissza udvariasan a fekete hajú, nem-szakállas Adam.

- Esernyőugrás! - magyarázta a másik Adam. - Megfogod magad előtt két kézzel az esernyőt, egyik kézzel az egyik végét, a másikkal a másikat, aztán  át kell ugranod az esernyőt úgy, hogy nem engeded el egyik kézzel sem. Eddig egyikünknek sem jött össze, de kettőt már sikeresen eltörtünk.

- Hmm, mióta is vagytok itt? - kérdezte gyanakodva Kamil.

- Úgy két órája - vihogott szakállas Adam.

Az lengyel barátok között legalább 3-4 deci vodkát jelent fejenként. Most már mindent értek.

Jól van, megpróbáljuk. Persze előbb egy köszöntő feles vodka lecsúszik mindenkinek, hogy magasabbra ugorjunk. Szót ugrás követ, még egy esernyő eltörik (hogy honnan volt náluk ennyi ernyő? nem is esett az eső...), de két siker is lett: nem-szakállas Adam és én átugorjuk. Yaaay!

Ezután eldumálunk még pár órát néhány Mad Dog (Veszett Kutya = vodka + málnaszörp + csípős tabasco szósz) társaságában, figyeljük és élvezzük az utcai életet. Kérésre magyarul is tanítgatom őket.

- Ez hogy van magyarul? - mutatja fel egy ujját szakállas-szemüveges Adam.

- Egy.

- Aha. Edj. És ez? - mutatja fel két ujját.

- Kettő.

- Aha. Keto. És ez? - mutatja fel két kezén hat ujját.

- Hat.

- Okéj. Hat vodkát kérék! - kiabál oda a pultosnak, aki vagy tudott magyarul, vagy csak megvolt a magához való esze, mert már töltötte is. :)

Emellé a magyar kocsmai zsíros kenyér lengyel megfelelője dukált: disznósajt-kocsonya (bal oldalon) és valami disznóbelsőséges zsíros kenyér (jobb oldalon).

Az este végén szakállas-szemüveges Adam, akit aznap este láttam először és egyelőre utoljára, szállást ajánl nekem:

- Ha legközelebb Krakkóban jársz, csak szólj, és elcsövezhetsz nálam pár napig bármikor! Facebook-om nincs, a telefonomat meg pár órája hagytam el (szerk.: valóban így történt), de csak szólj Kamilnak, aki szól majd Adamnak, aki meg szól majd nekem. Megoldjuk!

Sosem fogom megtudni, hogy ebből mennyi igaz, de jófejség volt tőle. Krakkó legkisebb kocsmájából kifelemenet egy szintén ott iszogató, idősebb lengyel házaspár férfi tagja utánam kiált magyarul:

- Viszont...látásrá!