Gasztro-mennyország

Dubai-ban egy lengyel pajtim (Kamil) tanácsára belecsaptunk egy gasztro-kalandba. Következzen hát annak története, hogyan éltünk-ettünk egy-két óra erejéig úgy, mint az arab sejkek. 😎

A történet ott kezdődött, hogy Kamil szólt, hogy tud szerezni nekünk kupont, amivel féláron bejuthatunk egy 5 csillagos hotel luxus éttermébe Dubai-ban. Válaszom egyértelmű "naná!".

Talán a második ott töltött napon éreztük úgy, hogy a nepáli "diéta" után most már ideje elmenni és betegre enni magunkat, úgyhogy a Pálma-szigetek után beültünk egy taxiba, megadtuk a címet, és vártuk a csodát.

Útközben számos sejk-palota mellett elmentünk, az egyik konkrétan úgy nézett ki, mint egy luxuspalota.

Nagy volt a szájtátás, amikor a következő lámpánál a taxi tolt egy hajtű kanyart, és behajtott az említett és képen látható palota kertjébe, majd megállt a hotel bejáratánál. Körülbelül hat-nyolc egyenruhában feszítő ajtónálló várt ott, melyek közül három azonnal oda is ugrott ajtót nyitni.
Mi meg bent ültünk, és tágranyílt szemekkel néztünk egymásra, hogy úristen, tényleg ide jöttünk? Kamil nem viccelt...
Az ajtót ki sem nyitottuk, húztam az időt a taxisofőrnek való fizetéssel. Bakker, mi meg épp csak nem rövidnadrágban vagyunk, Ildin legalább van egy elegánsnak ugyan nem mondható, de legalább vállalható és korrekt ingszerűség, de rajtam csak egy technikai felső. Ég a bőr a pofánkról...

Hát jól van, szálljunk ki, most már itt vagyunk...

Először is gyorsan úgy tettünk, mintha már ezerszer lettünk volna ilyen helyen, és teljesen természetes lenne számunkra, hogy itt vagyunk. Ez kb. 2 percig tartott, aztán elkeztünk fotózni. 😁

Már az előző képen is látszik, hogy a szökőkutak mögött sorakoznak a hatalmas amerikai terepjárók, de szinte el is tűnnek a sok luxusató mellett. Kizárólag luxus sportkocsik és terepjárók parkoltak ott.

A hotel társalgó terme.

Az étteremben nem nagyon mertünk fotózni, mert ciki volt. 😃 Csak egy-egy sunyiban ellőtt képre tellett.

Svédasztalos ebéd volt, úgyhogy nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy végigettünk mindent...

Fel se tudnám sorolni, hogy miket ettünk, de az biztos, hogy tengeri herkentyűk, halak és szusik tömkelege megjelent az asztalunkon, az érdekes pékáruk (előző képen), francia és holland sajtok, lassú tűzön sült bárányborda és egyéb húsok mellett.
Fine dining restaurant-okban természetesen nem pakolják tele ilyen ízléstelen módon a tányért, ezt én szedtem össze. 😁 Ja és a pulóveremet látva már tudjátok, hogy miért voltam ennyire gáz egy ilyen helyen.

Hát Nepál után eléggé betegre ettük magunkat. Alábbi képen már a desszertek maradéka - amikor Ildi feladta.
És az üdítők... még azok is mennyeiek voltak! Frissen facsart mangólé és kiwilé... értsd: például a jobb oldali pohár 4-5 kiwit tartalmaz, és semmi mást, még vizet sem. Aztán a számlán persze meglepődtünk, mert mint utólag kiderült, az üdítőket nem tartalmazta a kupon, azokért külön kellett fizetni. 3 pohár gyümölcsléért fizettünk kb. 10ezer forintot. 😲😆

Mindegy, egyszer az életben kibírtuk, mert megérte az élmény. A végére még a mosdót is megmutatom, ami a nepáli szállások után... maradjunk annyiban, hogy - a makulátlan tisztaságot, az egyesével összehajtott és egyszer használatos textil kéztörlőket és aranyozott szemetest tekintve - még az "és és föld" hasonlat nem adja vissza az igazságot.

Valószínűleg az életben még egyszer nem jutunk be ilyen helyre, úgyhogy ezt az emléket élesen beégettünk az elménkbe. 😊