Az éjszaka borzasztóbban telt, mint eddig bármelyik. Ildi 22:30-tól kb. éjfélig hányni próbált, a többi időben pedig életben maradni. Az akkut hegyi betegség összes szimptómáját mutatta már: erős szédülés, fájdalomcsillapítóval sem múló fejfájás, folyamatos hányinger és öklendezés, általános gyengeség, kékülő száj, puffadó kezek és arc.
Reggel nem volt kérdés: nincs tovább.
A lobuche-i menedékház falára függesztett információk. A jobboldal jól illusztrálja, hogy 5000-5500 méteres tengerszint feletti magasságnál a levegő oxigéntartalma pont a fele a normálnak.
Hiába tartottunk a javasolt pihenőnapokon kívül még egy extra aklimatizációs napot, az ő szervezete sajnos nem jól viselte a magasságot. Az éjszaka felét átvirrasztottam mellette, de segíteni nem igazán tudtam. Létezik ugyan gyógyszer meg sokféle gyógymód a hegyi betegség ellen, de mindegyik csak enyhíteni tudja a tüneteket, a szervezet átállását és oxigén-feldolgozását nem oldja meg. Valódi megoldás csak egy van: a rendes, lassú és teljes aklimatizáció; vagy annak hiányában az azonnali magasságcsökkentés. Más szóval: azonnal le a hegyről!
Alig vártuk már a reggelt mindketten. Ildi félholt állapotban még megpendítette, hogy mi lenne, ha mégis felfele, az utolsó állomás, Gorak Shep és az Everest alaptábor felé indulnánk el, "ki fogom bírni" címszóval, de ezt azonnal kizártam. Elég volt ránézni.
Egy ponton komolyan felmerült a mentőhelikopter lehetősége is, de végül nem éltünk vele. Volt más, aki viszont igen...
Minden tiszteletem Ildié, mert végül saját lábán jött le. Lefele úton - mintha a sors akarta volna úgy - csodálatos élményben volt részünk. A magas hegyek a ködfelhők misztikus köpenyeibe hol be-, hol kiburkolóztak.
4900m-ről 3900 m-re tudtunk lemenni egy nap alatt minden cuccunkkal együtt, és ez szerencsére a papírforma szerint tette a hatását: Ildi sokkal jobban lett.
Az Everest alaptábor és a Kala Pathar csúcs elérése ezzel együtt elúszott a lehetőségek közül - de nem volt más választásunk. Az egészség a legfontosabb, főleg ha az ember párjáról van szó. Ezt persze Ildinek nehezebb volt feldolgoznia, hiszen magát hibáztatta érte. Mintha lett volna beleszólása a hegyi betegségbe...
Azért később sikerült megértenie, hogy a jó döntést hoztuk meg. Egyrészt a Lobuche-ben is velünk pihenő spanyolok közül kettővel is találkoztunk lefele (azaz ők is visszafordultak a hegyi betegség miatt), másrészt minden hegymászó és nem hegymászó ismerős megerősítette: a legnehezebb helyzetben a legjobb döntést hoztuk meg azzal, hogy visszafordultunk.
Pont az ilyen esetekben szokott nagyon gyakran hegymászó-baleset történni: sajnos néha a legtapasztaltabbak sem ismerik fel vagy ismerik be, hogy vissza kellene fordulniuk... lásd Erőss Zsolt esetét.
Kőrakás-emlékek a hegyekben elhunyt / eltűnt mászók tiszteletére.
Apropó baleset: aznap a lefele úton hallottuk, hogy egy szomszéd útvonalon épp az előző napon volt egy baleset, mely során egy egész csoport, spanyol hegymászók és sherpa hegyi vezetőik egyaránt meghaltak.
Jól döntöttünk.
Nagyszerű társ vagy, az egyszer biztos! Szerintem is jól döntöttetek, bár ennek most így semmi jelentőség 2 hónap távlatából, hogy megerősítettem :):):)
VálaszTörlésÍgy is nagy élmény volt, ebben biztos vagyok és azért meg külön respect Neked, hogy nem hagytad ott és másztál tovább, hanem együtt visszafordultatok. ♥
Már úgy értem az otthagyást, hogy a szálláson pihenni hagyni Ildit és Te meg mentél volna tovább az eredeti tervet megvalósítani. Na érted. :):)
VálaszTörlésErtelmes dontest hoztatok.Nem egy korhaz mellett aldogaltatok ratok varo orvos csapattal hanem a hegyek kozott a semmmi kozepen voltatok.Nagyon izgalmas volt ezt a reszt olvasni1
VálaszTörlésL: Bevallom, volt róla szó (Ildi ajánlotta fel Lobuche-ben), hogy én továbbmegyek, és ő megvár ott a menedékházban 1-2 napot, míg visszaérek. De még így sem mertem otthagyni, főleg mert a maradás sem volt már opció a végére, csak a lefele indulás.
VálaszTörlésSneer: Mi is így gondoltuk, csak nehéz ezt a döntést ott helyben meghozni. :)
Pont ezért írtam a nagy respectet, mert amikor az ember készül Valamire és azt nem tudja megvalósítani maradéktalanul, az egy csalódás is részben, az mellett, hogy mégis csak ott voltatok és mentetek ameddig tudtatok. Azért Nepál nem itt van a szomszédba, nem lehet csak úgy odaugrani, és megcsinálni azt a túrát, amit elterveztél. Érted, na! :)
VálaszTörlésÉrtem én, hogy érted, hogy értem... :)
Törlés