Ennek a bejegyzésnek az is lehetett volna a címe, hogy "parás és még parásabb függőhidak". Olyan hihetetlen függőhidak lógnak a Himalájában a völgyek és szakadékok felett, hogy csuhajj. Ildi tériszonya (amit itt már említettem) igencsak próbára volt téve. Szerencsére ezen az útvonalon a sok külföldi miatt már felújított hidak vannak, rozsdamentes acélsodronyokból, melyek az elmúlt 5-10 évben készültek. Más útvonalakon azonban nincs ilyen luxus: korhadt falapok és szétázott kötelek tartják össze az egészet. Hogy azokon átkelni milyen lehet, el sem tudom képzelni, hiszen még ezeken a "modern" hidakon is 20-40 centis - szél esetén még nagyobb - kilengések voltak minden átkelésnél. Az alattad lévő, akár több száz méter mély szakadék alján zúgó folyók hangjáról ilyenkor nem a természet szépsége jutott eszedbe.
Na de vissza elejére.
Phakdingi menedékházunkban az áram természetesen nem jött vissza reggelig, akkor is csak 15 percre. Apropó, az áram ebben a régióban még elérhető áron kapható: 1,5 dollár volt egy konnektor ideiglenes használata (a szobákban nincs konnektor). Ha már elérhető luxus: itt hidegvizes zuhanyzási lehetőség is volt, plusz pénzért melegvizes opció. Nem éltünk vele.
Napkeltével kelés, egy kiadós reggeli, és már úton is vagyunk.
Ez az első igazi, teljes értékű túranap. Hegyoldalban, ...
... patakok és vízesések mentén, ...
... kisebb hidakon, ...
... nagyobb függőhidakon, ...
... falukon át. Eltévedni nem nagyon lehet, ez még eléggé lakott régió (értsd: vannak pár-tíz és pár-száz fős hegyi falvak), ilyen-olyan szimbólumok jelzik az utat.
El is fáradtunk már ezen a napon is rendesen, nem kellett altatni minket. Ez persze kicsit ijesztő volt, mert ha már az első napot így megérezzük, akkor milyen lesz a többi?
Aztán rájöttünk: a hátizsák volt, ami jelentősen lassított és fárasztott minket, és ami miatt a 6 órás utat 7 alatt tettük meg. A korábban kapott idő-út becslések ugyanis a standard trekkerekre vonatkoznak, akik helyi teherhordókat alkalmaznak a cuccok cipelésére - mi meg ugye magunkat alkalmaztuk...
A Phakding - Namche Bazaar útvonal fő tulajdonsága, hogy a Dhudh Kosi folyó mentén, völgyben halad kilométereken át, és 5-6 helyen metszi is a folyót. Teszi ezt 150-200 méter hosszú, 100-200 méter magas függőhidakon, melyek minden alkalommal túladagolt adrenalin löketet toltak belénk - elsősorban Ildibe :). De ügyes volt, és talán az első egy-kettőn bepánikolt kicsit, a többit megúszta minimális fóbiával.
Közelebbről.
A híd túloldalán már persze sokkal őszintébb volt a mosolyunk!
Ugyanezen az útvonalon találkoztunk először jelentős jak forgalommal. Legtöbbször a hegyekben, de alább például egy Monjo nevű falu "főutcáján".
Az utolsó híd után kemény emelkedő következett, kb. 100 megtett méterenként meg kellett állnunk levegőt venni, pedig még csak 3000 m tengerszint feletti magasságban jártunk. A teherhordók bezzeg ott rövidítettek, ahol tudtak.
Mikor megérkeztünk, csodálatos látvány tárult elénk: egy hegyoldalba, teraszosan épített nagy falu, Namche Bazaar, "a sherpák fővárosa"...
Annyira csodaszép minden! Persze szerintem én ezt csak innen a kényelmes fotelemből tudom ilyen őszintén írni, ott valószínűleg behaltam volna a pániktól! Maximális tiszteletem mindkettőtöknek. :)
VálaszTörlésMilyen jó lett a dizájn! :) Ez most off-os megjegyzés volt, nem kapcsolódik szoroan a bejegyzés témájához. :)
VálaszTörlésA blog header képe Daru mesternek köszönhető! :)
VálaszTörlésAkkor őt dicsérem, minden benne van és mégis egyszerű! Ergo nagyszerű :):)
VálaszTörlés