16 km, 800 m fel, 1250 m le, 8 óra
Lefele úton egy olyan faluban szálltunk meg, ahol korábban nem, csak elhaladtunk mellette: Pangboche. A reggeli kilátás pazar!
Korán reggel útnak is indultunk, mert lefele hosszabb távot akar megtenni az ember - már nem kell tartalékolni annyira az erőt.
Azért vissza-visszanéztünk, búcsút inteni a mögöttünk hagyott óriásoknak.
A lefele út is tudott újat mutatni: kék tobozok...
..., zöldellő tavacskák, ...
..., ima-vízmalom, melyet az alatta elhaladó kis patak folyamatosan pörget és csilingeltet, és melynek a falára valaki egy szamarat rajzolt. Ugyanitt egyébként egy gépfegyveres katonát is láttunk sétálni, valami eldugott kis katonai vagy kormányzati létesítmény lehetett a környéken.
A lefeleút azért gyakran nem lefele van... aznap több, mint 2000 méter szintet tettünk meg, amiből 800 méter felfele volt, ilyen kaptatókon.
Itt nem a felhők és a hegyoldal a lényeg, hanem a távolban látható dupla híd. Ebből is látszik, hogy itt még magasan voltunk, hiszen a hidak innen milyen alacsonynak tűnnek, bezzeg amikor át kellett menni rajta...
A nap végére visszaértünk Namche Bazaar-ba, a sherpa fővárosba, ahol a főutcán is jakok várnak nagy vendégszeretettel.
Ismét emlékeztettük magunkat, hogy amellett, hogy nagyon sok mindent imádtunk ebben a nagy faluban, volt olyan is, amit nagyon nem: hogy a főutcán, vagy igazából bármelyik utcán bárhova eljutni a városba is átlagosan 10-20%-os emelkedőt jelent.
Itt nagyot pihentünk a korábbról már ismert teaházban, beszélgettünk a spanyol sorstársakkal, és készültünk a másnapi, utolsó nagy túrára.
Csak ismételni tudom magam, ez az egész félelmetes és egyben gyönyörű is. Nem lehetek elég hálás azért, hogy megmutattad. ♥
VálaszTörlés