A himalájai teherhordók

Először is, ahogy ennek a posztnak is a végén leírtam: a teherhordó NEM sherpa, és a sherpa NEM teherhordó.
Ezt az információt most kicsit tovább bővíteném pár ténnyel.

A sherpa egy népcsoport az Everest régióban. Hegyi emberek, akik nagy tengerszint feletti magasságban élnek és alkalmazkodtak a zord hegyi körülményekhez. A Himalája más régióiban nem sherpák élnek.
Érdekesség, hogy még az Everest régió teherhordóinak többsége sem sherpa - pedig azt gondolná az ember. A legtöbb itteni teherhordót valójában egy másik, nem az Everest régióban honos nép adja: a Rai népcsoport.
A sherpák jól ismerik, tisztelik, és megszokták a hegyet. Szinte soha nem cipelnek 20-30 kg-nál többet egyszerre (no ez sem kevés!), mert tudják, hogy nem egészséges, nem jó a testüknek. A nagy magasságot és a zord hideget is kitűnően bírja a szervezetük.
Ezzel szemben a rai-ok, akik nem ide valósiak, ugyanúgy kapkodják a levegőt, mint mi, európaiak. A hegyet hamar megtanulták tisztelni, de a szervezetük attól még nem bírja úgy a magasságot, mint a sherpáké. A rai-ok mindent elvállalnak, mindent elcipelnek, embertelen dolgokat is kibírnak - pénzért. Ugyanis egy mély szegénységben élő népről van szó, aki ide vándorolt, hogy jó pénzt keressen, és eltartsa az otthon élő családot még a saját egészségük árán is. 80-100 kg-ot (!) is képesek elcipelni hosszútávon, meredek emelkedőkön, akár 4-5 ezer méteres tengerszint feletti magasságban is. (Annál feljebb már nem mennek, mert a szervezetük nem bírja úgy, mint a sherpáké.) Az egészséges fiúgyerekeket már 14-16 éves korban 30-40 kilóval terhelik, nem is csoda, hogy 30 éves korukra tönkremegy a gerincük. A sherpák ilyet (saját állításuk szerint) nem tesznek.

A legdurvább az egészben az, hogy a nepáliak ugye átlagosan kicsi, 150-160 cm magas, 50-60 kilós emberek. Újabb bizonyíték arra, hogy az emberi szervezet csodákra képes. 😲

Az alábbi képekben sherpa, rai és egyéb teherhordókról készült, saját képeket láthattok.

Namche Bazaar feletti brutális kaptató.

Mi a közös az összes teherhordóban? Az, hogy a csomagja nagyobb, mint ő.

Volt csodálkozás, amikor ezt megláttuk: ajtó a semmiben, az út közepén. A szemünk káprázik?

Aztán az ajtó hirtelen elindult! Hát persze, valaki cipeli azt az ajtót, a rákötözött csomagokkal együtt. Az előző megállás csak egy számára praktikus pihenő volt: rá tudott támaszkodni a saját, hatalmas csomagjára úgy, hogy nem dől el.

Mindezt hegyen-vízen át.

Még egy oldalnézetből is. Ha versenyt írtunk volna ki az általunk látott teherhordók között, ő vitte volna a bronzérmet.

Ez a bácsika az ezüst érmes. Kétszer olyan hosszú csomag-szettet cipelt, mint a saját magassága. Csodálkoztam is, hogyan lát előre, hogy hova megy?

Aztán rájöttem: nem lát. Csak a saját következő lépéseit látja, de nem néz előre, hogy mi van előtte. Természetesen mindenki (mi is) kitér előle, de a faágak és egyéb természeti képződmények nem annyira. Itt bele is akadt egy faágba, amiből aztán komótosan, lassan visszatolatott, mint a nagy, sípoló teherautók, kettőt balra sasszézott, majd lassan megindult előre tovább.

Aaaand the winner is...
Bár a csomagja sokkal kisebb, mint a másik két dobogósé, mégis ennek a néninek adtuk az aranyérmet. Több szempont is közrejátszott ebben:

1. Mikor megláttuk egy fa mögül kibukkanni előttünk 100 méterrel, azt hittük, hogy mindjárt lehagyjuk. Hát vagy 30 percen keresztül mentünk mögötte, mire utolértük...
2. Mikor odaértünk, akkor láttuk, hogy ránézésre 70-80 éves. (Persze előfordulhat, hogy 10 évvel öregebbnek nézett ki, mint amennyi valójában, de akkor is minimum 60 feletti.)
3. A képen nem látszik annyira, de esett éppen az eső. Nem zuhogott, de azért esett, és hideg volt. Ő mezítláb, egy gumipapucsban nyomta, hegyen és (a képen is látható) sártengeren át.
4. Négy, azaz 4 karton ásványvizet cipel! Az itteni ásványvizes palackok csak 1 literesek, viszont 8 darab van egy kartonban, nem 6.

Tehát ez a 70 év körüli néni 30+ kg-nyi vizet cipelt, hegyen, esőben, hidegben, sárban. Mezítláb. Papucsban. Kilométereken át. Olyan tempóban, hogy alig értük utol.