Az előző poszt végén leírtak nem csak "patópálos" álmok voltak, hanem igazi tervek, melyet meg is valósítottunk: fél évvel később, 2016 nyarán újra elmentünk a Schneebergre. Csak ezúttal nem egy csoportos túrán, hanem saját szervezéssel, saját pajtikkal, és persze hágóvas nélkül. 😁
Ugye mennyivel másabb a táj nyáron?
Nehéz elhinni, hogy télen teljesen ugyanezen az útvonalon jöttünk fel.
A nyárnak is megvan a maga szépsége.
Ez valahol ott van, ahol a téli túra alatt angyalkáztunk.
Ez pedig már a csúcs közelében, öcsémmel és Bundi bával. 😃
Ugye milyen szép a táj a csúcsról, tengerszint felett 2076 méterről szemlélve? 😁
A nyári túrán feljutottunk a csúcsra, ám pont akkora felhőben voltunk, hogy szinte semmit nem láttunk onnan. Mi több, villámlott körülünk, és a fene tudja, hogy úsztuk meg az esőt.
Odafent azért még nyáron is akadt egy kis hó.
Csúcskép, amit a randa túravezetőnek sikerült elrontania, mindenkit a homályos háttérbe szorított.
😊
Csend. Élet.
Lefele úton még megálltunk egy császármorzsára és gőzgombócra a hüttében.
Tavaly téli képek a fiók mélyéről, mikor is Ildivel elmentünk egy csoportos túrára az osztrák Alpok keleti felén fekvő Schneeberg hótalpas-hágóvasas meghódítására.
Az időnk alapvetően kellemes volt, értsd: nem volt hóvihar, csak nagyon hideg. Az égbolt felhős, de a nap is olykor-olykor előbújt, nem panaszkodhattunk.
Ellenben a hóra, na arra igen, irónikus módon pedig épp amiatt jön az ember. Csakhogy annyi hó volt, és annyira lefagyva, hogy a hótalpat elő sem vettük, a meredek részekre már hágóvasak kellettek.
A meredek ilyen hóban és csúszós jégen még meredekebbnek tűnik.
Arrafele megy az út.
Nem mondom, hogy könnyű volt. Viszont legalább nehéz. A hó mennyisége miatt rendkívül lassan haladt mindenki. Aznap senki nem érte el a csúcsot közülünk, gyakorlatilag nem volt rá idő, hiába volt az időjárás megfelelő.
Nem baj, több idő jutott angyalkázni és játszani. 😁
És a táj már a csúcsot csak megközelítve is szép volt!
Úgyhogy nem bántuk meg, az biztos. Sőt, úgy döntöttünk, hogy később, egy nyári időszakban megpróbáljuk majd újra, hágóvas nélkül...
Egy üstökös, méretarányosan Los Angeles-hez hasonlítva.
A bolygó, ahol élünk.
Naprendszeren belüli szomszédság. A nyilak a Földet jelzik.
A naprendszerünk bolygói és a Nap, méretarányosan. A nyíl itt is a Földet mutatja.
Ha most azt gondolod, hogy a Napunk milyen nagy, akkor hasonlítsuk össze egy másik nappal, a VY Canis Majoris nevű csillaggal.
Ez a Tejút, a galaxis, amiben a mi naprendszerünk elhelyezkedik. A sárga körön belül van valahol a mi naprendszerünk. A sárga kör a teljes látképet és csillagokat jelzi, amit szabad szemmel, tiszta égbolton éjszaka láthatsz. Mindössze ennyit látsz a galaxisunkból.
Pedig a Tejút közel sem a legnagyobb galaxis, ez mindjárt látszik, ha néhány másik galaxissal összehasonlítjuk méretarányosan. A legbalszélső a Tejút.
Hogy legyen valami kézzelfoghatóbb példánk: az univerzumban több csillag létezik, mint ahány homokszem a Földön.
Ilyen posztot sem írtam még, úgyhogy előre jelzem, távolról sem vagyok szakértő, és bár néha rock-ot is hallgatok, nincs benne a top 5 zenei stílusomban sem. Mégsem tudok elmenni ez a dal mellett szó nélkül. 😏
A hozzáértők és a statisztikák szerint is - bár 1971-ben került kiadásra - a világon egyik legtöbbet játszott classic rock szám a mai napig a következő:
A statisztikák magukért beszélnek:
A kottája a leggyakrabban letöltött kotta a rock történelemben, eddig több, mint 1 millió példányban kelt el.
Rádióban a leggyakrabban kért szám volt kb. 10 éven át a 70-es években.
Csak rádióban - becslések szerint - ~5 millió alkalommal került lejátszásra az eredeti felvétel eddig, ez nem tartalmazza a koncerteket, átiratokat, stb.
Mai napig az egyik leggyakrabban kért és játszott rock szám a rock adókon.
Emellett a popkultúrában is sok helyen megjelenik, rengeteg utalás van rá könyvekben, újságokban, feliratos bögréken, ésatöbbi.
Több filmben is megemlítik, mint például a Wayne Világában, amikor Wayne bemegy a hangszerboltba, és levesz egy gitárt, amin elkezd játszani, és abban a pillanatban leállítja a bolti eladó, hogy a Stairway to heaven c. számot tilos játszani a kiállított gitáron - egyébként minden mást lehet. Ez is utalás a filmben arra, hogy mennyire a "csapból is ez folyt" akkoriban.
És mégis miért ennyire népszerű? Sok okot felsorolnak rá:
A felépítése hű a címéhez: lépcsőzetes. 3 szakaszra bontható, az elején kifejezetten halk, reneszánsz jellegű zenei szakasz van, melyet egy lassabb elektromos gitár rész követ. Ezt tovább vezeti egy gitárszóló, majd a befejező hab a tortán egy keményebb rock-os rész.
Rock létére nem egy kemény szám, inkább egy ballada. Hallgatható, dallamos, fülbemászó, viszont egyben drámai és mély.
Végül, de nem utolsósorban: a dalszöveg egyedi, sok rétegű; számos mélyebb, spirituális, boncolgatható jelentést hordoz.
Nekem az első és az utolsó pont miatt lett egy klasszikus.
Ebből is inkább a szövegét emelném ki, melyet több ezren elemeztek már, köztük maga a szövegíró (és a zenekar front embere) Robert Plant is, én nem próbálkoznék meg vele. Viszont íme néhány a számból kedvenc idézeteim közül:
"There's a lady who's sure
All that glitters is gold
And she's buying a stairway to heaven."
Magyarosítva: "Van egy asszony, aki bizonyos abban, hogy minden arany, ami fénylik - és megvesz egy lépcsőt a mennybe."
"Yes, there are two paths you can go by
But in the long run
There's still time to change the road you're on."
Magyarul: "Igen, két ösvény áll előtted, de hosszútávon még van idő, hogy megváltoztasd az utad."
Ezen kívül több utalás a piper-re, ami értelmezésem szerint a mondabeli "pied piper", azaz a patkányfogó, mint tanulságos legenda említése.
Magyar fordítása a számnak az értelmezése miatt nagyon nehéz, nem is próbálkozom meg vele. Van itt viszont kettő, amit találtam a neten:
Egy szó szerinti fordítás, a hangulatot nem adja vissza, viszont érthető az eredeti szöveg.
Hogy miről szól a ballada? Még ezt sem tudnám leírni pontosan... van nekem is egy-két értelmezése, jelentése számomra, de biztos nem egyezzik azzal, "amire a költő gondolt". 😉
Mindegy is... a lényeg, hogy még mindig szeretem, amikor felcsendül a rádióban.
