Polska - Vodka, vúda, vúdzsiccu

Mindhárom szó ugyanazt jelenti: a lengyel vendégszeretet kézzel fogható, fizikai formáját. Az első szó triviális, a második szlengesen ugyanazt jelenti, mint az első, ám nem összekeverendő a voda (víz) szóval, a harmadik egy japán harcművészetekre utaló szleng, ami ugyanazt jelenti, mint a második. :)

Kamil pajtival egy romkocsmában.

Lengyel alapszabály: nem létezik olyan, hogy üres felespohár. De olyan sem, hogy félig teli. Hogy kimutassák vendégszeretetüket, abban a percben, hogy kiürül egy pohár, már újra is töltik. Nem muszáj lehúzni egyből azt is (ráér két perc múlva), de pohár nem állhat üresen, mert a vendég még azt találja gondolni, hogy nem akarják újratölteni, és haza kell mennie (hiszen ha nincs vodka, minek maradjon, igaz?). Ugyanígy: poharat félig sosem, de még háromnegyed sem töltenek, nehogy a vendég azt gondolja, hogy a házigazda sajnálja a vodkát. Inkább csurig töltik, inkább folyjon ki, mint hogy azt higyjék, hogy sajnálják.
Na most a magyar vendégszeretet (és pálinka) is hírös, de ilyen mértékű alkoholfogyasztással ritkán találkoztam. Tíz napos lengyelországi tartózkodásom során az érkezés és az indulás napjától eltekintve nem volt olyan nap, hogy ne "kellett" volna vodkát innom.

A vodka olyannyira része a lengyel életnek, hogy 24 órás alkoholüzletek vannak minden sarkon. Hiszen bármikor rájöhet az emberre a vészhelyzet, hogy hajnali 2-kor elfogy otthon a vodka!

Még a magyar vonatokon is lehet találkozni a lehajtható kisasztalkával, ahol az ember megeheti a hosszú vonatúton a szendvicsét. A lengyel vonatok abban különböznek ettől, hogy van mellettük egy üvegnyitó is...

Voltam egy nagy, tradícionális, vidéki lengyel házibulin is, már-már egyfajta lagzin. Hogy ott milyen mennyiségű vodka fogyott el, az hihetetlen. Amikor a házigazda folyamatosan hozza a saját készítésű vodkáját, és nem lehet rá nemet mondani, mert ő nem csak az ünnepelt is, hanem a vendéglátód édesapja is egyben (és úgysem érti, mit akarsz, mert nem tud angolul), akkor ott már speciális módszerekhez kell folyamodni, hogy túlélje az ember az estét. (Esetleg ismerős egy-egy vidéki magyar buliból?)
Legbalszélen bújkálok én.

Egyszer felhajtáskor hátradobtam a vodkát a hátam mögé (mindig ki akartam próbálni), párszor meg vizet töltöttem a felespoharamba, hogy ne tudjanak tölteni nekem, amikor viszik körbe a pálinkát, csak mutogattam nekik, hogy nekem már van, köszönöm szépen.

Csakhogy a lengyelek sem hülyék ám! A velem szemben ülő 60 év körüli néni simán kiszúrta 3 méterről (!), hogy víz van a poharamban. Hogy hogyan, mai napig nem tudom, mert ugyanolyan színű és állagú, legalábbis 3 méterről biztosan... de lehet, hogy hiperérzékeny orra van. Mindenesetre rábökött a poharamra, hogy "voda!" (víz), amire egyből másik 3 lengyeltől kaptam dorgáló nézést - és büntető pohár vodkát.

A bulit végül szégyen szemre úgy éltem túl, hogy úgy bújkáltam a lengyelek elől a WC-ben, mint Anne Frank a nácik elől.