Tough Mudder - európai felvonás

Ismét egy régebbi adósságtörlesztés, a 2015-ös évjáratból az utolsó.
A Tough Mudder-ről már írtam egyszer korábban, mert Amerikában voltam először ilyen eseményen.
Az akkori élménybeszámolóm annyira megragadott pár embert a baráti körömben, hogy elhatároztuk: elmegyünk "itthon", Európában is egy ilyenre.

Annak, aki nem ismeri, röviden: fizikai és pszichikai akadályokkal teli terepfutásról van szó, mely arról szól, hogy győzd le önmagad korlátait és félelmeit. Nem verseny, nem hirdetnek győztest, a szervezőknek mindegy mennyi idő alatt teljesíted (persze lehet, hogy neked már nem), csak csináld végig, sárban, jeges vízben, mindenhol. Spartan race-ről, meg legion run-ról már hallottunk Magyarországon... na ez azoknak a nagy testvére.
Egy kis ízelítő:

Így aztán szerveztem egy részvételt itthon, két autóval, 8 emberrel nekivágtunk Németországnak. Útközben Ausztriában megálltunk egyszer aludni - én szóltam nekik előre, hogy csöves szálláson leszünk, de mindenki azt hitte, hogy viccelek...

Pedig tényleg csöveztünk. Ez a Linz melletti, rendkívül kreatív és olcsó szállás egyébként pár évvel ezelőtt felkerült a világ tíz legegyedibb hoteljeinek listájára.
Valóban annyit nyújt, amit a képeken látsz: egy építkezési betoncsőben fekvőhelyet, és az ajtóra zárat. Nincs recepció, nincs semmi. A parkban lévő játszóteret és wc-ket viszont ingyen használhatod. 😆

Másnap tovább utaztunk, neuschwanstein-i kastélylátogatás meg ilyenek, ezt szerintem már mindenki unalomig ismeri.
Térjünk a lényegre, megérkeztünk Németországba. Már a szervezésen látszott, hogy igazán német: egy több tízezer fős rendezvényt olyan precizítással vezettek le, hogy hihetetlen. Sok ezer autó érkezett, és öröm volt nézni, hogy állnak ott tökéletes rendben a szervezők irányításának eredményeképpen.
A fesztivál már elkezdődött, amikor odaértünk...

Szinte nem is láttad az embereken, hogy itt egy 18 km-es, gyilkos terepfutásra készülődnek.

Ami fura, hogy egyeseken még menet közben sem.

Sport-furabogarak gyűjtőhelye volt ez.

Egyik kedvenc akadályom, a monkey bar. Én lógok ott középen.

Ildivel a jobb oldalon épp jövünk ki a szennyvíz csatornákból. 😃 Egyébként nem annyira nehéz végigmenni rajtuk, de a víznyelés veszélye és a hely szűkössége az, ami parává teszi.

Hát ezt azért merem feltenni a futópajtimról, mert gyakorlatilag felismerhetetlen. 😆
Jól illusztrálja, hogy a Tough Mudder-ből sehogy sem lehet kijönni tisztán.

Például az ilyen akadályok miatt.

A jeges víz akadály utáni pillanatok. Az biztos, hogy olyan érzés, ami kizökkenti az embert a komfortzónájából.

A végén a videóban is látott Everest nevű akadály és mi.

A végére az egyetlen videó, amit készítettünk: ahol a Dead Ringer-en megyek végig.

Összességében az egész társaságnak hatalmas élmény volt nem csak a Tough Mudder, hanem az a pár napos autóstúra, szállásokkal, német kolbászokkal és kalandokkal együtt. Azóta is emlegetjük! 😃

Így nyaralnak a bloggerek

Ez a poszt is még egy 2015-ös adósságtörlesztés, abból évből az utolsó előtti: egy rövidke balatoni nyaralásunk két bloggerrel. 😉

Lazaccal és Krikszivel ez volt az első (és sajnos egyelőre eddigi utolsó) személyes találkozónk. Nyugi, ennél több, nagyobb vagy felismerhetőbb képet nem is rakok fel rólatok, de muszáj volt megmutatnom Krikszi kreatív munkáját.  😃

Pár napos, de ehhez képest aktív program volt, a környéken több helyen is voltunk, ahogy majd a képekből látható.

Ábrahámhegyen, fent a kilátóban: valakiből előtört az újságírói múlt! 😁

Na jó, erre a panorámára még felfért valaki. 😇

Átmentünk Tapolcára is, csónakázni a barlangi tóban.

Ildinek ennek ugye apropója van!

Tükörkép.

Én általában nem vagyok oda a virágokért, de ez tényleg szép volt. (Mármint semmi bajom nincs a virágokkal, sőt néha tetszenek is, de közel sem vagyok olyan rajongó, mint Ildi.)

A végére egy rólunk készült kép, ami azóta is a legkedvesebbek között van a spontán vidámsága miatt, köszönjük Lazacéknak! 😊

u.i.: Amikor először leírtam a poszt címét, félreírtam figyelmetlenségből, és "így blogolnak a nyuggerek" volt, míg gyorsan ki nem javítottam. 😀

Gourmet fesztivál

Pár napja voltunk a Millenáris Parkban tartott Gourmet fesztivál nyitónapján. Sokat lehetne írni arról, hogy

1. milyen drága a belépő, és hogy megéri-e vagy sem, hiszen alig kapsz érte valamit, ha enni vagy inni akarsz, azért még ugye külön fizetsz
2. a magyar gasztronómia és a szakács-szakma hol tart, és hogyan fejlődik
3. az odajáró újgazdag közönség mennyire illik oda, és hogy mennyire értenek ehhez,

és így tovább. De bevallom engem egyik sem izgat különösebben. 😆 Hiszen...

1. a belépőt ingyen kaptuk
2. a magyar gasztronómia szakmája kevéssé, inkább az eredménye érdekel
3. mi nem nagyon illünk közéjük

Egy szó mint száz, mi tényleg csak a kajáért mentünk, hiszen mi másért?

Több száz kiállító van, a teljesség igénye nélkül:

• Budapest legjobb éttermei, pl: Anyukám mondta, Borkonyha, Costes, És Bisztró, Jamie's Pizzeria, Kistücsök, Onyx, ...
• Az ország legjobb borászatai és borbárjai: Bortársaság, DiVino, Etyeki Kúria, Heimann, Holdvölgy, ...

Persze pálinkaházakból, cukrászdákból és egyéb kiállítókból sem volt hiány.

Onyx, Magyarország egyik Michelin csillagos éttermének kiállítója.

És annak étke. Nem úgy néz ki, mint egy desszert? :) Na valójában, amit látsz: mangalica húsi a bal oldalon, kockaformájú véreshurka a jobb oldalon, rózsaszirom formára vágott retek, és hosszú, vékony csíkokra vágott savanyított zöldalma.
Egyébként finom is volt, de az elkészítése volt számomra igazán érdekes: orvosi csipesszel, német mérnöki precizítással állították össze a tányért, hogy minden pontosan úgy nézzen ki, ahogy kell.

Egy másik Michelin csillagos étterem, a Borkonyha étke: kuszkuszos, ázsiai marhahús.

Majd a végére, lefojtásként egy kis pizza Jamie Oliver-től.

A legjobb az volt, hogy a három kajáért (igazából inkább kóstolóért) szerintem összesen fizettünk kb. ötezer forintot, amik egyesével is többe kerültek volna, ha elmész az igazi étterembe, igazi vacsorára. Úgyhogy az ingyen jegyek miatt számomra ez a "hülyének is megéri" esete volt. Boldogan feküdtem le aznap is. 😁

Pedig egyébként nem vagyok a fine dining híve, általában az autentikus kajákért jobban odavagyok, mint ezekért, de legalább most már ilyet is próbálhattam. Nyamm!

Napi cukiság

Cicás képeket úgysem szoktam osztani, úgyhogy majd a (képen még 2 éves) unokahúgomat fogom. 😆

Meg az ő kistesóját.

Most már persze mindketten úgy másfél évvel idősebbek, és sokkal rosszabbak...

Halálfutam a természetben

Megint valami új dolog, mert ilyet is első alkalommal posztolok a blogomra... de ez a videó engem lenyűgözött. Ilyen, ha egy természetfilmet ötvöznek egy akciófilmmel!

Nem akarok poént lelőni, nézzétek meg a videót, csak egy apró részlet (a videóban is elhangzik, de hátha valaki nem érti):
A kígyóknak rendkívül jó szemük van, de a mozgást nem érzékelik. Ezért "fagynak le" az állatok, innen származik a tévhit a kígyók "hipnotizáló tekintetéről", amikor vadásznak. Ha a zsákmányállat nem mozog, nem látja őket a kígyó. Viszont ha megmozdul...

Kígyófóbiások kicsit rágják majd a körmüket, de nyugodtan végignézhetik ők is, nincs benne semmi 18+ karikás esemény! :)

Hogy hogyan sikerült ezt felvenni, nem tudom, de minden tiszteletem nekik.

Utcai művészet

Csak mert tetszik. 👀

Bruce Lee.

Segítség, sárkány!

Sivatagi túra.

Pinocchio.

Csiga-biga.

Kötéltánc.

Oh my god, they killed Kenny! You bastard!

Snoopy.

Jack Nicholson híres "here's Johnny" jelenete a Ragyogásból.

Sonic, a sündisznó, a régi videójátékokból lehet ismerős.

Yoda mestert mindenki ismeri.

Zebra, mert az ábécé végén is ő van.

A képek a www.oakoak.fr francia oldalról származnak.

Ultimate frisbee

Lopott poszt, Daru pajti blogjáról az ő hozzájárulásával. Az egész bejegyzés szó szerint tőle származik, a forrást személyes adatok miatt nem linkelem.
Miért lopom? Mert már régóta akartam én is írni erről a sportról, amit sokan nem ismernek, ezért sokan furán néznek, amikor megemlítem: én ultimate frizbizni is szoktam.


Ilyenkor először üveges tekintettel néznek rám, majd vigyorognak, gondolván ez valami hülye poén. De nem. Amikor újra rákérdez, én újra azt mondom: frizbi bajnokság. 

Ilyenkor már nagyon komoly gyanakvással kérdezik meg tőlem, hogy a frizbiből hogy a fenébe lehet bajnokságot rendezni? Elvégre az egy sima korong, amit a gyerekek dobálnak az udvaron, vagy a strandon, meg a kutya visszahozza. Rendre ez a beszélgetés következő lépcsőfoka. Csak azt nem értem, hogy ezt egy focistával miért nem játsszák ezt el? Elvégre a labdával is játszanak a gyerekek, a strandon is előkerül, meg azt is visszahozza a kutya. 

Persze értem, hogy kérdező szeretné poénra venni. Csak hát nem az. Persze, rögtön látszik az arcomon, mert nem kacagok, csak nézek tovább komolyan. Ilyenkor jön el az a pillanat amikor mély levegőt veszek, és elkezdem elmagyarázni a dolgot. Elvégre az én keresztem, hogy olyan sportot űzök, ami nem annyira ismert, mint a foci, a kosár, vagy a kézilabda. Legalábbis Magyarországon. 

Mert az Egyesült Államokban az 1960-as évek óta játsszák ezt a sportot, és 2012-ben már több mint ötmillió regisztrált játékos volt csak az USA-ban. Az első hivatalos meccset 1979-ben rendezték (hah, pont mikor születtem!). Mára szerte a világon rendeznek bajnokságokat, így Magyarországon is, és persze Európában is. 

Tehát a frizbi egy sport. Egész pontosan az Ultimate Frisbee egy sport. De nem fogok ilyen hosszan, ilyen szép angolsággal hivatkozni rá. Legyen elég az, hogy frizbi. Van két csapat a pályán (mily meglepő), akik egymás ellen küzdenek (ki gondolta volna). Nagy pályán 7-7 játékos. Kicsi pályán 5-5 játékos sorakozik fel. A frizbit meg jól dobáljuk egymásnak és igyekszünk pontot szerezni a csapatnak. Röviden tömören ennyi, persze nem ilyen egyszerű!

Először is van a frizbi. Na nem olyan amit a strandon lehet kapni. Ennek azért van szabványa. Jól meghatározott az anyaga, mérete, súlya. 175 grammot nyom és átmérője 274 milliméter. Ennek köszönhetően remekül lehet dobni, és fantasztikusan repül. Négy pisztolyorrú Mátyásért már hozzá is lehet jutni (értsd: 4000Ft). 

A frizbit egy úgynevezett end zone-ba kell eljuttatni. Nevezzük ezt a továbbiakban célterületnek. Ez egy sáv a pálya végén, pontosabban az ellenfél területének a végén. Ha ott kapjuk el a frizbit, amit a csapattársunk lepasszolt ügyesen, akkor máris van egy pontunk. Kvázi gól. Csak nem egy kapuba lőttük, hanem egy megadott helyen kaptuk el a korongot. 

A célterületig eljutni nem egyszerű. Eleve a saját célterületünk vonaláról indulunk az egész csapattal, ami elég messze van az ellenfél célterületéről. És ez a meccs előrehaladtával egyre messzibbnek tűnik, ahogy fáradunk. Mert persze nem sétálni kell, hanem futni. Mert a korong gyorsan repül, és helyezkedni is érdemes, ha eredményeket akarunk elérni. A korong nem eshet le a földre a passzolások során. Ha ez még is megesik, akkor szívás, mert a korong átkerül az ellenfélhez. Onnan jönnek, ahol leesett a korong. 

Ráadásul az ellenfél folyton igyekszik a korongot reptében leütni, mert persze akkor is az övék lesz. Azért, hogy még véletlenül se legyen nyugdíjas játék, erre rájön még az is, hogy mikor elkapom a lepasszolt korongot, már nem futhatok vele tovább. Meg kell állnom, és mint a kosárban, csak sarkazni lehet. Innentől maximum tíz kerek másodpercem van tovább passzolni. Ha nem sikerül, mert az a fránya védőjátékos a nyakamon van, és igen jól véd, akkor... igen, az ellenfélhez kerül a korong. 

Szóval bőven lehet kapkodni és futkosni a játékban. Intenzívebb, mint egy focimeccs. Bár lássuk be, a magyar focitól még egy lajhár is intenzívebb (de legalább nem fuldoklik a korrupciótól). További szépsége ennek a sportnak, hogy nők és férfiak együtt játszhatják. Szóval koedukált. Plusz nincs bíró (a nemzeti bajnokságokat leszámítva). Mert itt van annyira fair a játék, hogyha szabálytalanság történt, akkor általában elsőnek az jelzi, aki elkövette. Ezt amúgy szép magyar szóval úgy hívjuk, hogy "spirit of the game". Jó, mi?! Képzeld el ugyan ezt a fociba!

/ Daru /

Köszi Daru az írásért, továbbiakban pár személyes kép még illusztrációnak. Na mi közel sem olyan szinten játszunk, mint amit a fenti videóban mutattam, de attól még nagyon élvezzük. :)

Ahogy az írás is mondta: "spirit of the game".

Küzdelem a korongért!

Ahogy az előző képen, itt is én zuhanok épp a frizbivel.

Csapat.

Csak elegánsan. Mindig.

Nem muszáj versenynek lennie, lehet a helyi focipályán is tolni a haverokkal. :)

Van strand-változata is, olyan, mint a strandröplabda: a forró homok égeti a talpadat, de legalább lehet nagyokat esni fájdalommentesen. 😀

Squash bros

Előre leszögezném: nem tudok squasholni.
Ennek ellenére szeretek. Néha-néha öcsémmel szoktunk játszani, mert mindketten szeretünk, és egyikünk sem tud, így tökéletesen összeillik a játékunk. 😁

Mint sok más sportot, ezt is szeretjük, mert nagyon mozgékony, nagyon izzasztó, és kreatív labdajáték, nagyon jól lehet taktikázni benne, és az ügyesség (és technika) ugyanolyan fontos, mint jó fizikai erőnlét.
Nem tudunk, mert sohasem tanultuk, fogalmunk sincs hogy kellene technikásan szerválni, helyesen csavarni, ésatöbbi.

Múltkor felvettünk egy videót, csak hogy visszanézhessük, és jót röhöghessünk magunkon (az esetleges squasholni tudó nézők pedig sírhassanak rajtunk). Kiderül belőle az is, milyen érzés, amikor eltalálja az embert a labda. 😃

u.i.: én vagyok a kék felsőben.

Hazai horror igaztörténetek, avagy "mi így vágunk disznót"

A múltkoriban munkatársakkal söröztem, tőlük jöttek ezek az aranyba foglalandó történetek. Kiderült, hogy valahogy rajtam kívül mindenki volt már disznóvágáson, és mindenkinek vannak jó sztorijai. Ezek közül a két legjobbat megörökítem ide is.

A birkózó böllér

Elég későn kezdték a procedúrát, 06:30-kor álltak neki. Mármint a disznóöléses részének, mert a pálinkázás az hajnali 5-kor elkezdődött. Mondani sem kell, mire odaértek, már teljesen eláztak, jött is a nagy ötlet a gyilkos-jelölttől: ő birkózott régen, és úgy akarja lebökni a disznót, hogy lefogja birkózófogással.
Ami a meglepő a sztoriban, hogy le is fogta. A jobb hónalja alá befogta a disznó fejét, hogy majd bal kézzel fejbeszúrja. Lendült is a kés a bal kézben drámai, fej feletti magasságba, és disznó kétségbeesett rángatózása ellenére le is csapott.
A saját combjába, közvetlenül a disznó feje mellett.

"Még harapsz is, te köcsög disznó??" - vette fel a kesztyűt az önjelölt böllérbirkózó, és nagy lendülettel még egyszer beleszúrt.
Ismét a saját combjába.

Másodikra már kevésbé volt szerencsés, artériát is talált. Azonnal ambulancia. Nem kell aggódni, mindenki túlélte az esetet. Ő is, és a disznó is. A többiek pedig visszamentek pálinkázni.

Gáz van

Az illetőék nem valami falu szélén, hanem egy vidéki város sűrűn lakott részén szerettek volna disznót vágni, de - jó szomszédok voltak - nem akarták, hogy hajnali 5-kor disznóvisításra ébredjen az egész környék.
Hogyan lehetne szép csendben megölni a sertést? Tanakodtak, tanakodtak, aztán egyikük nagy okosan kitalálta: gázosítsák el. Van is gázpalack, meg minden, nosza rajta!
Bevezették a gázt a disznóhoz, teleengedték az egész ólt, türelmesen megvárták, míg a malacka szépen elalszik.

No, a sertés tényleg halott, vállveregetés egymásnak, ezt a humánus disznóvágást még a Green Peace is megtapsolta volna!
Jöhet a perzselés.

...

A tűzoltók fejezték be a disznóvágást.

Naná, hogy megjött a kedvem nekem is egy jó disznóvágáshoz!