Még 2015 nyarán, hazaköltözésem évében, el is ment az egész család Horvátországba, gyorsan kihasználva, hogy itthon vagyok, meg hát nehogy pár hónap után meggondoljam magam. Azóta ugye tudjuk, hogy még mindig nem gondoltam meg magam, még mindig Magyarországon vagyok, de a nyaralás azért megérte. 😉
Standard horvátországi nyaralásról van szó: tengerpart, Zadar, Plitvice, szigetek, stb. A magyarok fele már valószínűleg volt ott, a másik fele pedig látott és hallott róla, úgyhogy nem megyek most bele mélyebben a kultúrális és egyéb bemutatásokba. A képekből is óvatosabban válogattam privát okokból, elvégre nem biztos, hogy minden családtag meg szeretne jelenni a blogomon.
A horvát tengerpartot ugye nem kell bemutatni.
Plitvicét sem...
A képek magukért beszélnek.
Nem véletlenül UNESCO világörökség.
Én a magaslati táj képével nem tudok betelni, amikor először jártam ott 6-8 évvel ezelőtt, már akkor is lenyűgözött.
Ezúttal most belefért az is, hogy tengerparti akciózzunk, volt paragliding (a motorcsónak által húzott ernyős repülés), volt jet ski...
hajókázás,
és persze sok-sok vízbe ugrálás.
Az a családtag, akinek eddig nem volt semmi kifogása az ellen, hogy felkerüljön a blogomra: öcsém kislánya. 😉 A képen még 2 éves volt.
Egy a tengerpartról is.
Ha már ilyen vegyes bejegyzés lett, akkor nem hagyom ki a kaját sem. Mit egyen az ember a tengerparton, ha nem halat?
Meg horvát grill-sülteket?
De ha már ennivaló, akkor őt tudtam volna a nyaralás alatt a legjobban megzabálni. 😁
A 7-es buszon utaztam a múltkor munkába. Szokásos kép: reggel 8 óra, a munkába induló emberek unott arca mindenhol.
Amikor felszálltam a járatra, egyből kiszúrtam a kritikus egyént, akire úgy éreztem, oda kell figyelnem: egy 50 év körüli, közel 2 méter magas, 120 kiló körüli, tagbaszakadt, medve termetű, rossz arcú fickó. Tőlem másfél méterre ha ülhetett. Gyűrött fülei, töréssel beforrt orra, kopott kidobó-dzsekije sem tette szebbé vagy bizalomgerjesztőbbé, viszont sokat árulkodott múltjáról. Jobb esetben kiöregedett testőr, vagyonőr, rosszabb múlt esetén az alvilág embere lehetett. Akárhogy is, egyik sem lehetett már, legalábbis az életbe beletörődött arca nem úgy festett számomra.
Épp azon gondolkodtam, hogy mennyi esélyem lenne védekezni, ha most hirtelen megugrik, és medve karjait ütésre vagy birkózó ölelésre emelné, amikor BKV ellenőrök szálltak fel a járatra. Szinte mindenkinek lehetett bérlete, mert a kontrollerek nagyon gyorsan végighaladtak a busz végétől az elejéig, és másodpercek alatt elértek hozzánk.
Egy pici, talán 160 centis nő megszeppent arccal állt a medve elé, hogy "jegyeket-bérleteket ööö... szeretnék kérni". Magamban latolgattam, hogy vajon magától odébb fog állni, mielőtt a rossz arcú birkózó megmozdul, vagy pedig tényleg megvárja, amíg elküldik nagyon forró éghajlatra?
A medve egy ijesztő mosolyt engedett az arcára, mikor a kis ellenőr nő felé nézett, és csak annyit mondott: "nekem nincs". Ezzel egy időben már engedelmesen nyújtotta is oda neki a személyi igazolványát, kérés nélkül, beletörődően. Nem csak együttműködő volt, sokkal több annál. Kedves és barátságos próbált lenni, mosolyt erőltetett marcona arcára - tudhatta, hogy még ezzel a képpel és mozdulattal is megijesztette az ellenőrt...
A mögöttem lévő 40 év körüli anyuka pedig iszkolva ugrott le az ajtón, és távozott futólépésben, amint megállt a busz.
Ha már TAO Magyarországon a blog címe, akkor egy ilyen poszt is elfér. Ez annyira találó, hogy muszáj megosztanom. Valószínűleg több évtizeddel ezelőtt készült felvétel, de a mai napig igaz. Nem sokat változtunk, mi magyarok... én besírtam rajta. 😂
A blog újraindításának oka a nepáli és dubai-i kiruccanásunk volt, de ez csak a kezdőlökést adta. Ha már elkezdtem és belerázódtam, akkor folytatom is, ahogy régen. :)
Hogy mi következik?
Hát, van mit pótolnom visszamenőleg is, hiszen majdnem egy évet kihagytam az amerikai blogom bezárása és a magyar blogom nyitása között, és ott is gyűlt anyag... úgyhogy lesznek 6-18 hónappal ezelőtti utazásokról is beszámolók, ezeket majd próbálom jelezni, hogy tiszta legyen, hogy azok régebbi dolgokra mutatnak vissza.
Emellett pedig visszatérek a hétköznapi élet dolgaihoz is: meglátások, kéretlen TAO-s bölcsességek az élet nagy és kis dolgairól, egy-egy aktuális kedvenc zenei szám, egy akármilyen eseményen való részvétel, vagy hogy mit ettem épp tegnap. 😀
Aki volt már muszlim országban, az tapasztalhatta, hogy ha kicsit rosszabb helyen van a szállása, akkor minden reggel 5-kor felébred az ember. Akkortájt tartják ugyanis a muszlimok a nap első imáját.
Én kifejezetten lenyűgözőnek találtam eddig minden muszlim országban, hogy akármerre mentem, amikor napközben felcsendült a müezzin, vagyis az imám (pap) imára hívó szava, egyrészt minden helyi félretette a tevékenységét, hogy imára menjen, másrészt kirázott a hideg a pap énekhangjától.
A városok és épületek úgy vannak megépítve, hogy mindenhol legyen a közelbe mecset, és mindenhol hallatszódjon az imára hívás. A bevásárlóközpontokban, a hotelekben, az iskolában, a hivatalokban, bankokban, munkahelyen, az otthonodban, és az utcán is. Bárhol is vagy épp a városban.
Ildi most volt először muszlim országban, tartott is tőle egy kicsit (a nőkkel való bánásmód és egyéb rossz hírek miatt). Kifejezetten érdekelte azonban, és eldöntöttük, hogy elmegyünk megnézni egy mecsetet. Nem is akármilyet, és nem is akármilyen módon!
A Jumeriah mecsetet látogattuk meg, Dubai legismertebb mecsetét - az egyetlent az országban, ahol szívesen látják a külföldi turistákat.
Fehér kőből, tradícionális stílusban épült az egész, hatalmas épület.
Ez a kis kupolás épület mellette több csapnak ad otthont. Itt mosnak lábat a helyiek, mielőtt belépnek a mecsetbe - hiszen oda mezitláb kell bemenniük, és nem akarják a piszkos talpukkal szennyezni a padlót.
A helyiek ebben az egy mecsetben szerveznek - kifejezetten külföldi érdeklődök számára - lehetőséget arra, hogy muszlim segítők által megismerhessék az épületen kívül a vallást és szokásokat is.
Itt fogadtak minket arab hagyományok szerint.
Teával, kávéval, datolyával és egyéb édességekkel.
Nők számára sálat és fejfedőt volt kötelező felkötni a mecset látogatása előtt. Ebben szorgalmasan segítettek Ildinek is. 😃
Mivel ugye a sok külföldi nincs tisztában a ruhaviseleti szokásokkal, ezért gyakorlatilag mindenkinek adtak megfelelő ruhát.
Végül így néztünk ki. 😲
Szerintem simán beillettünk volna a helyiek közé, ha kimentünk volna az utcára. 😃
A falon az a számos tábla nem a napi tőzsde árfolyamait mutatja, hanem a napi imák időpontjait.
Egészen sokan összegyűltünk.
Egy 45-60 perces, nagyon érdekes előadást hallgattunk meg arról, hogy miről szól az iszlám vallás a muszlimok szerint - nem pedig a nyugati média szerint.
Nyilvánvalóan nem a dzsihádokról, nem a terrorizmusról, nem a nők elnyomásáról. Mégcsak nem is a böjtölésről, vagy a többi vallás tagadásáról.
Egy "belsős" szájából hallva sokkal tisztább és érdekesebb volt a téma. Elmondták, hogy az iszlám is - a tévhitekkel ellentétben - elismeri a többi vallást, és a nőket is nagyon tiszteli. Nem volt tabu téma, minden kérdésre válaszoltak, még akkor is, ha épp az Iszlám Államról, vagy a muszlimok szexuális életéről dobtak be zavarba hozó kérdést.
Őszinték voltak, és ez önmagában már megnyerő volt. No persze nem tértünk meg 😃, de Ildi véleménye is jelentősen változott az arabokról és a muszlimokról, az enyém pedig megerősödött:
A muszlimok is emberek, és az iszlám is ugyanolyan vallás, mint a kereszténység, vagy bármi más. A szélsőségesek és a média azok, akik miatt rossz hírnevet kapott. Ha a kereszténységről csak a pedofil papok híréből, és a középkori pápák elmebeteg döntései mentén hallanál, akkor a kereszténységtől is félnének az emberek...
Még azt is bemutatták, hogy néz ki náluk egy ima, sőt azt is megengedték, hogy levideózzuk.
Néhány példát bemutattak az öltözködési stílusok különbözőségére is. A tévhitekkel ellentétben az iszlám nem követeli meg, hogy az asszonyokból csak a szeme látszódhat ki, és semmi más. Jobb helyeken ez az asszony saját döntése, a képen látható fekete ruhás nő is ennek adott tanúságot. Azt ők is elismerték, hogy egyes helyeken, pl. Szaúd-Arábiában bizonyos helyeken, a férj elnyomja az asszonyt, megköveteli, hogy mit hordjon, és a többi. De az a férj hibája, esetleg egy-egy közösség hibája, nem a vallásé - maga a vallás ilyet nem említ sehol.
Maga a ruha egyébként szimplán hagyománykövető. A nők és a férfiak egyaránt hordanak fejfedő kendőt, a sivatagi tűző napot másképp nem lehet elviselni. (Ma már igen, a légkondicionált helyiségek és egyebek miatt, de régen enélkül nem lehetett élni.) Ugyanilyen okból kifolyólag nem engedték a nőket vezetni sem: két város közötti távolság gyakran többszáz kilométert is kitett a sivatagon át. Ha egy nő egyedül vezet át a sivatagon, és lerobban a kocsi, akkor kb. szomjan hal, mire segítséget kap - ettől féltették őket a férfiak. (Persze szélsőséges muszlimok ezt a szokást is kiforgatják, és valóban elnyomják a nőket azzal, hogy nem engedik őket jogosítványt szerezni.)
A mecset mennyezete.
Mikor kifele jöttünk, tényleg úgy éreztük, hogy kaptunk valamit, egy élményt, tanulságot, amiért érdemes volt ellátogatni ide. Nem Dubai-tól vártam ezt.
Ezzel le is zárom a Dubai témakört... következik valami más.
Dubai-ban egy lengyel pajtim (Kamil) tanácsára belecsaptunk egy gasztro-kalandba. Következzen hát annak története, hogyan éltünk-ettünk egy-két óra erejéig úgy, mint az arab sejkek. 😎
A történet ott kezdődött, hogy Kamil szólt, hogy tud szerezni nekünk kupont, amivel féláron bejuthatunk egy 5 csillagos hotel luxus éttermébe Dubai-ban. Válaszom egyértelmű "naná!".
Talán a második ott töltött napon éreztük úgy, hogy a nepáli "diéta" után most már ideje elmenni és betegre enni magunkat, úgyhogy a Pálma-szigetek után beültünk egy taxiba, megadtuk a címet, és vártuk a csodát.
Útközben számos sejk-palota mellett elmentünk, az egyik konkrétan úgy nézett ki, mint egy luxuspalota.
Nagy volt a szájtátás, amikor a következő lámpánál a taxi tolt egy hajtű kanyart, és behajtott az említett és képen látható palota kertjébe, majd megállt a hotel bejáratánál. Körülbelül hat-nyolc egyenruhában feszítő ajtónálló várt ott, melyek közül három azonnal oda is ugrott ajtót nyitni.
Mi meg bent ültünk, és tágranyílt szemekkel néztünk egymásra, hogy úristen, tényleg ide jöttünk? Kamil nem viccelt...
Az ajtót ki sem nyitottuk, húztam az időt a taxisofőrnek való fizetéssel. Bakker, mi meg épp csak nem rövidnadrágban vagyunk, Ildin legalább van egy elegánsnak ugyan nem mondható, de legalább vállalható és korrekt ingszerűség, de rajtam csak egy technikai felső. Ég a bőr a pofánkról...
Hát jól van, szálljunk ki, most már itt vagyunk...
Először is gyorsan úgy tettünk, mintha már ezerszer lettünk volna ilyen helyen, és teljesen természetes lenne számunkra, hogy itt vagyunk. Ez kb. 2 percig tartott, aztán elkeztünk fotózni. 😁
Már az előző képen is látszik, hogy a szökőkutak mögött sorakoznak a hatalmas amerikai terepjárók, de szinte el is tűnnek a sok luxusató mellett. Kizárólag luxus sportkocsik és terepjárók parkoltak ott.
A hotel társalgó terme.
Az étteremben nem nagyon mertünk fotózni, mert ciki volt. 😃 Csak egy-egy sunyiban ellőtt képre tellett.
Svédasztalos ebéd volt, úgyhogy nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy végigettünk mindent...
Fel se tudnám sorolni, hogy miket ettünk, de az biztos, hogy tengeri herkentyűk, halak és szusik tömkelege megjelent az asztalunkon, az érdekes pékáruk (előző képen), francia és holland sajtok, lassú tűzön sült bárányborda és egyéb húsok mellett.
Fine dining restaurant-okban természetesen nem pakolják tele ilyen ízléstelen módon a tányért, ezt én szedtem össze. 😁 Ja és a pulóveremet látva már tudjátok, hogy miért voltam ennyire gáz egy ilyen helyen.
Hát Nepál után eléggé betegre ettük magunkat. Alábbi képen már a desszertek maradéka - amikor Ildi feladta.
És az üdítők... még azok is mennyeiek voltak! Frissen facsart mangólé és kiwilé... értsd: például a jobb oldali pohár 4-5 kiwit tartalmaz, és semmi mást, még vizet sem. Aztán a számlán persze meglepődtünk, mert mint utólag kiderült, az üdítőket nem tartalmazta a kupon, azokért külön kellett fizetni. 3 pohár gyümölcsléért fizettünk kb. 10ezer forintot. 😲😆
Mindegy, egyszer az életben kibírtuk, mert megérte az élmény. A végére még a mosdót is megmutatom, ami a nepáli szállások után... maradjunk annyiban, hogy - a makulátlan tisztaságot, az egyesével összehajtott és egyszer használatos textil kéztörlőket és aranyozott szemetest tekintve - még az "és és föld" hasonlat nem adja vissza az igazságot.
Valószínűleg az életben még egyszer nem jutunk be ilyen helyre, úgyhogy ezt az emléket élesen beégettünk az elménkbe. 😊
Először is tudnivaló, hogy a helyi élelmiszerek nagy része import. Sivatagos környezetben kevés zöldség és gyümölcs terem meg a datolyán, kókuszon, meg pár egyéb dolgon kívül természetes módon.
A húsokat tekintve azonban nem áll rosszul a helyzet: a tengeri halak és gyümölcsök nagy mennyiségben elérhetőek, állattenyésztés pedig alapvetően lehetséges a szárazföldön. Igaz, ez utóbbi összetétele jelentősen különbözik az általunk megszokottaktól: a kecske talán a leggyakoribb tenyésztett állat, a disznó pedig a legritkább (igazából csak importhúsként lehet vele találkozni). Ez mondjuk nem annyira meglepő egy muszlim országban.
Az elérhető élelmiszerek variációi és mennyisége hatalmas: mindenfélét importálnak Ázsiából és Afrikából, ami csak jól esik, de ugyanígy Amerika és Európa étkei is mind megjelennek. Hiszen pénz az van rá.
Egy átlagos zöldséges pult a helyi szupermarketben.
Csonthéjasok és gyökerek különböző variációi.
Egy igazi arab menü egy meglepődött külföldivel. :)
Emlékeztek a Mindenből a legnagyobbat c. dubai-i posztomra? Természetesen ez kajára is igaz! Ez egy 2,5 kg-os tábla csokoládé.
A következő kép inkább egy érdekesség, amivel sok muszlim országban találkozni, nem egyedi az Emirátusokban: disznóhús - már ahol egyáltalán elérhető, kapható - kizárólag nem muszlimok részére.
Na ez már érdekesebb: különböző ízesítésű bazsalikom-mag üdítők. Nem hiszem, hogy nagyon helyi dolog, jó eséllyel import áru.
Na ez már viszont helyi, vagy legalábbis környékbeli: a datolya igazi arab édesség. Amit a képen láttok, az mind különböző féle-fajta datolya. Végigpróbáltunk vagy 6-8 félét mi is, méretben, színben és ízben is elég nagy a változatosság.
Jobb alul: datolyaválogatás. Jobb felül: dragon fruit. Baloldalon két különböző fajta mangó - látszik, mekkora különbség van köztük, csupán mert más fajtájúak.
Szintén arab jellegzetesség: fűszerfajták dögivel. Ezekből haza is hoztunk. 😃
Ilyen is létezik: tevetejből készült shake.
Meg tevehúsból készült "pörkölt". Ránézésre hasonlít a marhára, de kicsit rágósabb, ízben pedig eléggé érezhetően eltér.
Szintén tevehús. Ritkán lehet vele találkozni egyébként, már nem túl gyakori a fogyasztása, inkább kuriózum.
Ééééés a végére egy igazi arab édesség specialitás (hiszen a baklavát már mindenki ismeri):
szárított datolya, szirupos luqaimat (szószos sült tészta labdácska), palacsinta (fűszeres tésztájú), és tevetejből készült édes-savanykás krémtúró.
A következő posztban még tovább emeljük a tét a helyi étkezésben! 😎
